Ismeretlen ismerős

Ismeretlen ismerősként életembe lépett,

Ki tudja honnan tudott rólam, kit kérdett

Hogy lopva szökött-e utánam?

Nem tudom. Álmaimon kívül nem láttam.

S akkor, s ott, abban a pillanatban

Amikor a szemével összeakadtam

Éreztem, s tudtam is, ő lesz a következő
Hogy nagy falak lerombolója lesz ő.

Ahogy azt kellett, a csevej elkezdődött,

S a lány szinte felőrlődött

S magában malmozva azt számolta,

Vajon tényleg úgy érez-e hű lovagja.

De őszinte leszek: fogalmam sincs

Az sem tudom, én vagyok-e a kincs,

Mert ha igen, akkor nem is létezem

De ez nem változtat a lényegen,

hogy ismeretlen ismerős ő továbbra is

Szavai számomra maga a hasis

Mely mámorában élni szeretnék

S gyönyörű ajkáról mannát ehetnék...

De nem tudom. Kellek-e neki én?

És velem lesz-e végig az a remény,

Hogy csönd lesz a lelkiismeretben,

S ő ismerős lesz, nem ismeretlen. 

Kosztercsi

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán