Kosztercsi írásai

Forrás: unsplash.com Ez a tavasz mindig a miénk lesz! - mondtad, majd másnap szakítottál velem, és soha többé nem láttalak. Vagyis ez nem igaz.  Láttalak októberben, és boldogan konstatáltam: győztem.  Bár mindenki azt hiszi, a szakításoknak nincsenek győztesei, és vesztesei, de ezzel tulajdonképpen csak a vesztesek nyugtatják magukat.  Ha ezt egy idegentől olvasnád, azt mondanád: milyen gonosz.  De mivel ismered a történetet, azt mondanád: sajnálom .  Ezt sokszor mondtad. A tavasz mellett ez volt a kedvenc szavad, az utolsó egy hétben.  S aztán az "örökkében", amiben azóta sem élünk.  Majd, ha jön a tavasz, minden más lesz! - mondtad, és mégis visszamentél hozzá. Ahhoz, akitől hozzám menekültél. Én pedig ott álltam, és olyan becsapva éreztem magam, mint még soha, És akkor, ott, életemben először mindennél jobban utáltam a tavaszt.  Új kezdet, kikelet, meg a többi baromság, ez a tavasz, azt mondják.  De nekem még mindig görcsbe rándul a gyo...

 Arra kellett rájönnöm, hogy pont olyan vagy, mint az április hó... Becsapottnak érzem magam, fázok, és fáj tőled a fejem. Napok óta tart, és csak arra tudok gondolni, hogy Csapdába csaltál. Megint.  Hogy felrúgtad az egyezséget. Nem érdekel, hogy azt ígérted, ezúttal, majd most, ne féljek.  Most van, én rettegek, mert rájöttem, hogy pont olyan vagy, mint az áprilisi hó.  Elfogy tőled a szó, és állok hápogva az ablakban, nem értem mi történik, és egyszerre szentségelek, és fog el, valami ismerős forróság.  Nem hiszem el, hogy újra ezt csinálod, hogy újra és újra visszajössz, hogy kizárlak az ajtón, te meg visszamászol az ablakon.  Az ablakban állok, iszom a kávét feketén - ahogy tanítottad - és arra gondolok, hogy épp olyan vagy, mint az áprilisi hó.  Nem várlak, te mégis jössz. Ha vágyom rád, elkerülsz. Játszol velem, mint az a bizonyos macska, azzal a bizonyos egérrel. Csak itt még cincogni sincs erőm, mert az előző csatában mindet elvitted.  De...

 Csak ülök. Csak ülök és hallgatok.  Kiseprem szemembe hulló loknis hajam, mely a tegnap este varázsát rejti még magában.  Vannak pillanatok, amikor csak ülök, és nem hiszem el.  Merengek, hogy vajon ez tényleg velem történik-e meg, vagy csak álmodom az egészet. Esetleg egy filmet nézek, amiben mindenki olyan szép, és okos, és biztos, hogy társra talál a végén, vagy gazdag lesz, vagy legalábbis mellette vannak a barátai, akik az egész úton elkísérték. Én meg ülök. Csak ülök egyedül, és azon merengek, hová tűntek barátságok? Miért nem lehet minden olyan időtálló, mint a soha el nem múló rettegés?  Hogy miért kell újra és újra ugyanazokat a köröket futnom, amikor utálom ezt a környéket. Meg amúgy a futást is.  Csak ülök és a könyveimet bámulom. Néha úgy érzem, ők olvasnak engem. Hogy a történeteikben annyira elveszek, hogy semmi kedvem visszatérni a valóságba.  És mégis minden nap, minden reggelén ugyanott kelek ki az ágyból, és kezdem ugyanazt az életet...

 Voltál már úgy, hogy volt valaki, aki először nem tetszett. Egyáltalán. Egyértelműen be tudtad azonosítani, hogy mik azok, amik tiltólistára teszik nálad. Aztán szépen lassan, fondorlatosan, és végtelen furmánnyal, úgy, hogy észre sem vetted, eltörölte ezeket a nemeket. Azt érezted, hogy talán még lehet is belőle valami. Hogy megvan az esélye annak, hogy a talánokká változott nemekből igen lesz.  És aztán jön az élet, közbelép, pofán vág, aztán kiröhög.    És felébredsz, hogy mégsem olyan habos-babos minden, mint ahogy te azt képzelted. Sőt, igazából rájössz, hogy ezt az egészet tényleg csak képzelted. Hogy ő bizony nem udvarolt, csak kedves volt. Hogy nem azért dicsért, mert tetszel neki, hanem mert így nevelték. Hogy az edzésterveket nem azért adta, mert érdekli mi van veled, hanem mert ez a szenvedélye. Hogy a red flagnek számító tinder történeteket nem azért mondta el, hogy megnevettessen, hanem azért, mert eszébe sem jutott, hogy te talán máshogy nézel rá,...

A takaróm vagy, amit álmomban lerúgok magamról.  A párna, melybe úgy kapaszkodom, mintha csak a szívedet tartanám a kezemben. A szemfedő, amely nélkül nincs alvás. S a frissen húzott ágynemű, amiben kívánom, hogy meztelen legyek.  S az altató, mely álmomat őrzi. Te vagy minden fázis, alfától thétáig A horkolás, a kiszáradt gége, az ágy mellé készített zsebkendő. Mind te vagy. Mindben ott vagy.  Ott kell lenned,  mert a valóságban már rég nem vagy sehol.  A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

 Nem tudom, tudod-e, de ma van a Blue Monday, vagyis a Kék hétfő, ami 2005 óta hivatalosan is az év legdepressziósabb napja.  Az elmélet Cliff Arnall,  Cardiff-i Egyetem oktatójának nevéhez fűződik, aki egy képlettel  vezette le ennek a napnak a rossz hangulatát. Kiszámította, hogy január harmadik hétfője az év legnehezebben viselhető napja. Mert már éppen elmúlt az ünnep varázsa, kint hideg és szürke az idő, meg hát amúgy is hétfő van.  Idén ezt még megfejeljük a pandémiával, az egyetemisták a vizsgaidőszakkal, és kész is a tökéletes depi koktél.  Ha nem tudnám, hogy ma van ez a nap, akkor is nyomottnak érezném magam.  Az Instagramon bolyongva, az egyik instabarátnőm (így hívom azokat, akikkel még sosem találkoztunk, de az insta által nagyon jóban lettünk) vezette le, hogy épp egy évvel ezelőtt a mai napon volt élete legrémesebb randija, ami mégis jó véget ért, mert a mai napig együtt van a fiúval, sőt együtt is élnek.  És ő is felvetette azt a ...

 Csak egy szó. Egyetlen szóra várok, s tudom a szívem újra dobogni kezdi majd, azt az ütemet, amit azt gondol már rég elfelejtett, pedig csak eldugta a könyvespolc egy olyan szegletére, ahol csak az igazán nagytakarításkor bukkansz rá.  Tudod, amikor ott állsz a portörlővel, egyesével kihúzgálod a könyveket, és az egyikből egyszer csak kizuhan. Te lehajolsz érte, és nem érted, hogy ez hogyan lehet.  Hisz már alig emlékszel rá. Ezt nem kidobtad? Nem elzártad egy ládikóba, és bedobtad a tengerbe? Nem úgy volt, hogy ellopta a legutolsó?  S akkor megtörténik. Egy ütemet dobog. CSAK Ő. CSAK Ő. CSAK Ő. Te pedig vigyorogsz. De olyan kínosan, mert hirtelen nem tudod eldönteni, hogy hogyan is érzed magad ettől? Örülsz? Félsz? Rettegsz? Kicsattansz? Szomorú vagy? Reményteljes?  Mi lesz a következő lépés? Hova teszi a bábuit? Megmutatja-e a lapjait, vagy pókerarccal játssza végig a meccset?  Nem tudod. Semmit nem tudsz, és ez az érzés újra mosolygásra bír. De ez most ...

Ha te te vagy, én pedig én, Akkor elmondod, hogy miért nem működik ez köztünk? A te hibád, vagy az enyém? Magunk miatt, vagy egymás miatt döntünk? A rengeteg kérdésre vajon ki adhat választ? Előbb ellöklek, majd a szívem ormára lefektetlek Engem a végtelen érzelem eláraszt, Mégis elengedlek. K.  freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Légy erős! Azt akarom, hogy szétmard a garatom, hogy szinte fuldokoljak utánad, és kérjek egy kis szünetet, meg egy kis tejszínt.  Azt akarom, hogy te kelts fel reggelente, hogy az illatodra keljek, hogy ha azt mondom nem bírom tovább ott legyél, és lelket önts belém.  Azt akarom, hogy azt mondják nekem a barátaim, hogy túlzásba viszlek, hogy nem értik, hogyan bírok ennyit belőled, és amúgy is, milyen fura szokásaim vannak veled kapcsolatban,  De ez engem mind nem érdekel. Szeretlek. Mert ha te nem lennél, a mindennapoknak szinte semmi értelme nem lenne. És szerettelek régen édesen, és kóstollak mostanában, és bármennyire szeretlek, de keserű vagy hozzám.  De erős! És légy is erős!  Mert egy kávénak ez a dolga, nem?!  A kép forrása: freepik.com.  Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legjobb ...

 Ha egy üres lap lennél, nem hagynálak magadra,  Addig írnék, míg a szavak ki nem apadnak belőlem  És lehet, hogy nem lenne minden mondatnak tökéletes, tudományos értelme,  És lehet, hogy a könnyeim néhol eláztatnák a tintát,  de a lap betelte után, sírva, de boldogan tenném le a tollat, és tudnám,  hogy életemben először töltöttelek meg mondanivalóval.  A kép magánarchívumból való.  Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

 Még mindig kurva meleg van Ülök a szobámban, egyedül. Hosszú perceken keresztül, magam elé bámulva kenem a számat egy rúzzsal, amit nem is szeretek.  Bár a szépség, és az ápoltság nem szeretet kérdése. Ma megint veled álmodtam. Úgy riadtam fel, mintha rémálom lett volna, pedig tulajdonképpen tetszett. Csak az nem tetszett, hogy te is benne vagy... Mikor fog eljönni az idő, amikor már nem veszed át az irányítást felettem?  Mert ott vagy az elbambulásban, miközben rúzsozom a számat. Ott vagy a kurva melegben, és ott vagy a szobámban is.  Pedig sosem jártál itt. És nem is fogsz.... Mert mikor a bambulásnak vége szakad, rájövök, hogy nem is létezel. Vagyis te igen, de az érzés, amely minket összeköt, csak a fejemben él... Úgyhogy inkább újra elbambulok, és megpróbálok egyedül lenni. Az utált rúzs, meg én. Mert még vele is több kapcsolatom van, mint veled valaha is lesz... Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataim...

 Ha bármit elmondhatnék neked,  valószínűleg akkor is hallgatnék. Mert ami most Bennem van,  arra te még nem állsz készen.   Forrás: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Azt szokták mondani, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni. Hogy valahogy az elméd mélyéről előjön az jól ismert szabadság érzés. Olyan, mint amikor a lábad magától visz el helyekre.  Amikor csak te vagy, a bőrödet simogató szél, és az az érzés, hogy bármit megtehetsz. Bárhová elmehetsz! Nincs előtted se akadály, se semmi. Hányszor használjuk viszont másra is ezt a kifejezést! Nem lehet elfelejteni, olyan, mint a biciklizés! Tegnap egy bicikli boldog tulaja lettem. A barátaim nagyon féltettek, hogy valami bajom esik, hát évek óta nem tekertem, mi lesz velem. Jelentem: semmi. Tényleg nem lehet elfelejteni! Hazaérve viszont azon gondolkodtam, hogy vajon ez az emberi kapcsolatainkra is igaz-e. El lehet-e felejteni egy érzést? El lehet-e felejteni szeretni? Úgy igazán, a szíved mélyéről szerelembe esni valakivel. Vagy ugyanolyan érzés, mint évekkel később bringára pattanni? Felszabadító, és üdítő?  Amikor évek óta nem csináltál már valamit, az agyad elrejti ugyan, hátr...

Néhány hónapja a 47-es villamossal tartottam hazafelé a 7kredit podcast felvételéről. Hulla fáradt voltam. Számomra is rém meglepő, hogy a szimpla beszéd mennyit ki tud venni belőlem. Félkómában felszálltam a villamosra, és betámaszkodtam a csuklóhoz. A hátizsákomat felraktam a kapaszkodóra, és csak bámultam ki a fejemből. Hagytam, hogy a fülemben üvöltő dallamok vigyék a gondolataimat. Kanyar. Rohadt nagy reccsenés. Megijedtem. Akkor viszont még jobban, amikor minden szempár rám szegeződött. Belőlem jött volna? Belőlem jött. Rögtön kikaptam a fülesemet, és kinyitottam a hátizsákomat. Az összetört letterboardom darabjait láttam, és a halálfej alakban felszálló fűrészpor felhőt. Remek - gondoltam, vehetek újat... Akkor még nem is sejtettem. Hazaértem, és elkezdtem az egyik kedvenc tárgyam darabjait, hatalmas gyász közepette kiszedegetni a hátizsákomból. És akkor láttam meg, hogy a laptopom úgy néz ki, mint amit egy óriás próbált használni. Felnyitottam. Kis darabok potyogt...

Az érzéseink amúgy is hullámvasúti útvonalat tudnak bejárni, pláne, hogyha egy olyan helyzetben kell teljesítenünk, mint egy világjárvány.  Nem egyszerű.  Ebben szerintem megegyezhetünk. Sokan a szeretteink hiányától szenvedünk, sokan viszont egyszerűen csak mély depresszióba esnénk, és a napokat a paplan alatt töltenénk el legszívesebben.  Nekem már minden állapot megvolt. Viszont kíváncsi voltam arra, hogy másokban vajon mi játszódik le ezekben a napokban. Ezért az  Instagram oldalamon  játékra hívtam a követőimet. Arra kértem őket, írják meg nekem, mit írnának a Korona naplójukba! Ennek az első részét  ITT  olvashatod, most pedig jöjjön a második rész!  Kedves naplóm,  Hogy ebben a helyzetben miért vagyok hálás? Például: van időm olvasni és sorozatot nézni és véleményt alkotni róluk. Kedves naplóm,  Egyik pillanatban motivált vagyok, a másikban szomorú mert a barátom 100km-re van tőlem. Kedves naplóm,...