Átfordulás
Csak egy szó. Egyetlen szóra várok, s tudom a szívem újra dobogni kezdi majd, azt az ütemet, amit azt gondol már rég elfelejtett, pedig csak eldugta a könyvespolc egy olyan szegletére, ahol csak az igazán nagytakarításkor bukkansz rá.
Tudod, amikor ott állsz a portörlővel, egyesével kihúzgálod a könyveket, és az egyikből egyszer csak kizuhan.
Te lehajolsz érte, és nem érted, hogy ez hogyan lehet.
Hisz már alig emlékszel rá. Ezt nem kidobtad? Nem elzártad egy ládikóba, és bedobtad a tengerbe? Nem úgy volt, hogy ellopta a legutolsó?
S akkor megtörténik. Egy ütemet dobog. CSAK Ő. CSAK Ő. CSAK Ő.
Te pedig vigyorogsz. De olyan kínosan, mert hirtelen nem tudod eldönteni, hogy hogyan is érzed magad ettől? Örülsz? Félsz? Rettegsz? Kicsattansz? Szomorú vagy? Reményteljes?
Mi lesz a következő lépés? Hova teszi a bábuit? Megmutatja-e a lapjait, vagy pókerarccal játssza végig a meccset?
Nem tudod. Semmit nem tudsz, és ez az érzés újra mosolygásra bír. De ez most jóleső érzéssel tölt el. Mert ez a játék szépsége. A kezdeti bizonytalanság, ami egyszer csak átfordul.
És az az átfordulás lesz a minden.
Míg írtam ezt szólt: 🎵
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
A kép forrása: freepik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése