Az el nem múló szerelmek margójára
Egyszerűen vannak szerelmek, amik nem múlnak el. Örökké a részeink maradnak. Általában ezek azok a soha be nem teljesültek, amik napok, hónapok, sőt évek után is felteszik bennünk a kérdést: Mi történt? Valószínűleg szeretett, és én is szerettem őt. Akkor mi történt? Hol csúszott el? Hogy lettünk barátokból szeretők, majd újra barátok. Vagy mi. Mert mondjuk ezt sok mindennek nevezném - szenvedésnek, kellemetlenségnek, cikiségnek - de barátságnak nem. Ahhoz kell a bizalom. Az őszinteség. Na meg nem árt néha beszélgetni. De mi nem beszélgetünk. Te egy éve kiléptél az életemből, és egy menyasszonnyal jöttél vissza. De ezt sem tőled tudom. Mert mi nem beszélünk. Még a szemkontaktust is olyan precízen kerülted, hogy azt egy kém is megirigyelhetné. Azt mondtad lezártad, de amikor mégis rám néztél, láttam a szemedben, hogy nem így van. De mi nem beszélünk. Így nem mondhatom el, hogy mennyire utáltalak akkor. Hogy mennyire szörnyű volt Téged mással látni. Még akkor is, ha azt szeretném, ho...