Kosztercsi írásai

Hahó, uram, figyeljen kérem Lenne egy apró véleményem Előbújik kicsit a feminista énem Hogy elmeséljem, van rá egy éjem. Kezdjük rögtön az elején uraság Hahó, ne nézzen így, nincs ebben furaság! Csak szeretném szavakba önteni, Hogy egy nő is tud egyedül dönteni. Hogy köszönjük, de nem félünk az esőtől Hogy hányunk a nagyzoló nagymenőktől Tetszik, ha úr vagy, de ez nem a középkor Ne védj meg, se az izétől, se a hozétól. Igen, ott voltunk a fizikában is mellesleg És a történelemben bizony nők is elestek Állítjátok, hogy a mesterszakács csakis férfi De otthon az ételt szátokba asszony méri. Velünk sétálsz, és mást nézel közbe' Őt szemmel, minket kézzel ölelsz körbe De nincs ezzel baj, hisz velünk hálsz Feltéve, ha a hosszú nap végén felállsz! Mert megértem én, hogy kemény a nap Hogy tartanod kell a zord arcodat Hogy a munka tönkretesz, sok a baja Nem fér ebbe bele a női nyavalya. De kedves uram, szeretném közölni Hogy ez a kislány elkezdett felnőni És

Tegnap olyan szépen elterveztem, hogy miről fogok írni. Szépen fel volt építve bennem a váz, hogy a 'jó itthon' sorozatot folytatom. Aztán felkeltem, és annyi minden történt, ami rögtön kizökkentett az idilli írásból. Reggel egyetemista létemhez képest nagyon korán keltem, és a reggeli kávé mellé kinyitottam a napilapokat. Úgy gondolom, újságíróként nem mehetek el szó nélkül a párizsi mészárlás ügye mellett. Hiszen lehet itt szakmai elfogultságról beszélni, de azt hiszem,hogy egy embernek az életben igazán csak a jogaihoz van joga. És az, hogy valakik buta felindulásból, egy vallás nem létező pontjait követve megfosszanak valakiket az elsődleges, az élethez való joguktól, az amellett, hogy gyilkosság elítélendő is. És kérdem én,mi a kénkövesménkű az a sajtószabadság, ha valakit megölnek a -kirívó- véleménye miatt? És kérdem én, mire jó a karikatúra, ha nem arra, hogy valamit, ami amúgy is gázos kifigurázzunk? Nem szeretném tovább csűrni csavarni a dolgot. #jesuischarlie!

Megfoghatatlan fogalom,mely szép Lehet egy írás, egy szobor, egy kép De idetartozik a zene, a festmény és a színház A művészet mely ámít, s kiráz... Mármint a hideg, ha valami igazán jó Lehet a művész duó vagy szóló. A lényeg, hogy a figyelmedet felkeltse Hogy feltárja, vagy szívedet elrejtse. Kosztercsi A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Most egy darabig még itthon vagyok. Ennek apropóján szeretnék elindítani egy olyan sorozatot, amelyben azt taglalom miért jó itthon lenni. Tekintvén, hogy rám szóltak tegnap, hogy a negatívitás nem Kosztercsis, így erőt vettem magamon, az ágy alól előszedtem a pozitív arcomat, és most ezt felöltve írok nektek. Van nekem egy kis cseresznyés bőröndöm. Kiskoromban rendszeresen azzal szerettem volna világgá menni. Belepakoltam a Pancsi babám, zsebkendőt, almát, felhúztam a fodros cipőm és köd előttem, köd utánam neki vágtam a kertnek. Oda, a legszélső szegletbe leültem, megettem az almám, játszottam a babámmal, majd "hazamentem". Azóta a cseresznyés bőröndnek más a funkciója. A már publikált, vagy a soha napvilágot nem látó írásaim őrzője ő. Magába zár mindent. Témafelvetéstől kezdve, elejtett rímpárokon át, a megjelent felületeim, és kéziratok. Minden olyan, ami hozzám és az íráshoz kapcsolódik. Ezt a kis cseresznyés bőröndöt nyitottam fel ma. Ahogy a kis zár felpattant anny

Ki tartja még butaságnak rajtam kívül ezt a mondatot? Mi az, hogy új élet? Ugyan, kérlek. Hogy lehetne új életet kezdeni. A szíveden ugyanazok a sebek vannak, az elmédben ugyanazok az emlékek, és a seggeden, és a hasadon ugyanazok a hurkák vannak, mint 2014-ben. Semmi sem változott. A húgom idén is leseggfejezett, anyukám ugyanúgy elkésett reggel a munkából, én ugyanúgy egyedül vagyok, és ráadásul ugyanolyan lusta. (Vagy talán egy kicsit jobban.) Lehet itt fogadkozni persze. Többet edzek, kevesebbet eszem, nem dohányzom . (Én is csak háromszor gyújtottam rá a fogadalmam óta...) Olyan butaság. Úgysem bírjuk ki. Úgyis beszippant minket újra a mókuskerék, és azt vesszük észre, hogy már megint nassolunk az ágyban, hogy már megint nem mentünk le a terembe, és már megint visszamászott a bűzrúd a szánkba. Akkor meg mi értelme van? Miért teszünk magunknak olyan ígéreteket, amelyeket nem tartunk be? És miért pont erre az időtartamra fogadunk? Miért nem április elsején akarunk változta