Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2015

ÉletművészNŐK

Kép
Hahó, uram, figyeljen kérem
Lenne egy apró véleményem
Előbújik kicsit a feminista énem
Hogy elmeséljem, van rá egy éjem.

Kezdjük rögtön az elején uraság
Hahó, ne nézzen így, nincs ebben furaság!
Csak szeretném szavakba önteni,
Hogy egy nő is tud egyedül dönteni.

Hogy köszönjük, de nem félünk az esőtől
Hogy hányunk a nagyzoló nagymenőktől
Tetszik, ha úr vagy, de ez nem a középkor
Ne védj meg, se az izétől, se a hozétól.

Igen, ott voltunk a fizikában is mellesleg
És a történelemben bizony nők is elestek
Állítjátok, hogy a mesterszakács csakis férfi
De otthon az ételt szátokba asszony méri.

Velünk sétálsz, és mást nézel közbe'
Őt szemmel, minket kézzel ölelsz körbe
De nincs ezzel baj, hisz velünk hálsz
Feltéve, ha a hosszú nap végén felállsz!

Mert megértem én, hogy kemény a nap
Hogy tartanod kell a zord arcodat
Hogy a munka tönkretesz, sok a baja
Nem fér ebbe bele a női nyavalya.

De kedves uram, szeretném közölni
Hogy ez a kislány elkezdett felnőni
És nagyszájú lett, meg kemény
Egy …

eltervezés, #jesuischarlie, kicsiből nagy

Kép
Tegnap olyan szépen elterveztem, hogy miről fogok írni. Szépen fel volt építve bennem a váz, hogy a 'jó itthon' sorozatot folytatom.

Aztán felkeltem, és annyi minden történt, ami rögtön kizökkentett az idilli írásból.
Reggel egyetemista létemhez képest nagyon korán keltem, és a reggeli kávé mellé kinyitottam a napilapokat. Úgy gondolom, újságíróként nem mehetek el szó nélkül a párizsi mészárlás ügye mellett. Hiszen lehet itt szakmai elfogultságról beszélni, de azt hiszem,hogy egy embernek az életben igazán csak a jogaihoz van joga. És az, hogy valakik buta felindulásból, egy vallás nem létező pontjait követve megfosszanak valakiket az elsődleges, az élethez való joguktól, az amellett, hogy gyilkosság elítélendő is. És kérdem én,mi a kénkövesménkű az a sajtószabadság, ha valakit megölnek a -kirívó- véleménye miatt? És kérdem én, mire jó a karikatúra, ha nem arra, hogy valamit, ami amúgy is gázos kifigurázzunk?
Nem szeretném tovább csűrni csavarni a dolgot. #jesuischarlie!




A más…

Művészet

Kép
Megfoghatatlan fogalom,mely szép
Lehet egy írás, egy szobor, egy kép
De idetartozik a zene, a festmény és a színház
A művészet mely ámít, s kiráz...

Mármint a hideg, ha valami igazán jó
Lehet a művész duó vagy szóló.
A lényeg, hogy a figyelmedet felkeltse
Hogy feltárja, vagy szívedet elrejtse.

Kosztercsi


A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Jó itthon! 1. / Édes kis cseresznyés bőrönd

Kép
Most egy darabig még itthon vagyok. Ennek apropóján szeretnék elindítani egy olyan sorozatot, amelyben azt taglalom miért jó itthon lenni. Tekintvén, hogy rám szóltak tegnap, hogy a negatívitás nem Kosztercsis, így erőt vettem magamon, az ágy alól előszedtem a pozitív arcomat, és most ezt felöltve írok nektek.

Van nekem egy kis cseresznyés bőröndöm. Kiskoromban rendszeresen azzal szerettem volna világgá menni. Belepakoltam a Pancsi babám, zsebkendőt, almát, felhúztam a fodros cipőm és köd előttem, köd utánam neki vágtam a kertnek. Oda, a legszélső szegletbe leültem, megettem az almám, játszottam a babámmal, majd "hazamentem".

Azóta a cseresznyés bőröndnek más a funkciója. A már publikált, vagy a soha napvilágot nem látó írásaim őrzője ő. Magába zár mindent. Témafelvetéstől kezdve, elejtett rímpárokon át, a megjelent felületeim, és kéziratok. Minden olyan, ami hozzám és az íráshoz kapcsolódik. Ezt a kis cseresznyés bőröndöt nyitottam fel ma. Ahogy a kis zár felpattant annyi-a…

Új év, új élet- MIVAN??

Kép
Ki tartja még butaságnak rajtam kívül ezt a mondatot? Mi az, hogy új élet? Ugyan, kérlek.
Hogy lehetne új életet kezdeni. A szíveden ugyanazok a sebek vannak, az elmédben ugyanazok az emlékek, és a seggeden, és a hasadon ugyanazok a hurkák vannak, mint 2014-ben.
Semmi sem változott. A húgom idén is leseggfejezett, anyukám ugyanúgy elkésett reggel a munkából, én ugyanúgy egyedül vagyok, és ráadásul ugyanolyan lusta. (Vagy talán egy kicsit jobban.)
Lehet itt fogadkozni persze. Többet edzek, kevesebbet eszem, nem dohányzom. (Én is csak háromszor gyújtottam rá a fogadalmam óta...) Olyan butaság. Úgysem bírjuk ki. Úgyis beszippant minket újra a mókuskerék, és azt vesszük észre, hogy már megint nassolunk az ágyban, hogy már megint nem mentünk le a terembe, és már megint visszamászott a bűzrúd a szánkba. Akkor meg mi értelme van? Miért teszünk magunknak olyan ígéreteket, amelyeket nem tartunk be? És miért pont erre az időtartamra fogadunk? Miért nem április elsején akarunk változtatni az éle…

Facebook