ÉletművészNŐK

Hahó, uram, figyeljen kérem
Lenne egy apró véleményem
Előbújik kicsit a feminista énem
Hogy elmeséljem, van rá egy éjem.

Kezdjük rögtön az elején uraság
Hahó, ne nézzen így, nincs ebben furaság!
Csak szeretném szavakba önteni,
Hogy egy nő is tud egyedül dönteni.

Hogy köszönjük, de nem félünk az esőtől
Hogy hányunk a nagyzoló nagymenőktől
Tetszik, ha úr vagy, de ez nem a középkor
Ne védj meg, se az izétől, se a hozétól.

Igen, ott voltunk a fizikában is mellesleg
És a történelemben bizony nők is elestek
Állítjátok, hogy a mesterszakács csakis férfi
De otthon az ételt szátokba asszony méri.

Velünk sétálsz, és mást nézel közbe'
Őt szemmel, minket kézzel ölelsz körbe
De nincs ezzel baj, hisz velünk hálsz
Feltéve, ha a hosszú nap végén felállsz!

Mert megértem én, hogy kemény a nap
Hogy tartanod kell a zord arcodat
Hogy a munka tönkretesz, sok a baja
Nem fér ebbe bele a női nyavalya.

De kedves uram, szeretném közölni
Hogy ez a kislány elkezdett felnőni
És nagyszájú lett, meg kemény
Egy igazi főnyeremény!

Aki kiscicává szelídül, ha megsimítod
Hogyha a helyes úton elindítod.
Mert a kemény külső, érző belsőt takar
Olyat, ki megbántódni sosem akar.

Ezért veszi fel kemény álarcát nap, mint nap
Ezért rejtőzik el a felszín alatt
De kemény! És soha ne áruld el, hogy ellenkezőjét tudod
Ellenben a mélybe kell egy nagy fejest ugranod!

Mert szeretünk, de néha egy seggfej vagy
És van, hogy tőled megáll az agy
De ha megbántod őt, az életednek vége
Soha ne köss bele egy életművésznőbe!

Kosztercsi

Ők az én életem életművésznői

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇