Kosztercsi írásai

Az érzéseink amúgy is hullámvasúti útvonalat tudnak bejárni, pláne, hogyha egy olyan helyzetben kell teljesítenünk, mint egy világjárvány.  Nem egyszerű.  Ebben szerintem megegyezhetünk. Sokan a szeretteink hiányától szenvedünk, sokan viszont egyszerűen csak mély depresszióba esnénk, és a napokat a paplan alatt töltenénk el legszívesebben.  Nekem már minden állapot megvolt. Viszont kíváncsi voltam arra, hogy másokban vajon mi játszódik le ezekben a napokban. Ezért az  Instagram oldalamon  játékra hívtam a követőimet. Arra kértem őket, írják meg nekem, mit írnának a Korona naplójukba! Ennek az első részét  ITT  olvashatod, most pedig jöjjön a második rész!  Kedves naplóm,  Hogy ebben a helyzetben miért vagyok hálás? Például: van időm olvasni és sorozatot nézni és véleményt alkotni róluk. Kedves naplóm,  Egyik pillanatban motivált vagyok, a másikban szomorú mert a barátom 100km-re van tőlem. Kedves naplóm,...

Nehezen viselem az ünnepeket. Amellett, hogy imádom a karácsonyt, és minden évben elepedve várom a szülinapomat, valahogy mindig van bennem egyfajta szorongás. Nehezen viselem a családi együttlétet, és idén ugye ez fokozattan igaz, ugyanis már több, mint egy hónapja élvezzük egymás társaságát. Kisebb összeszólalkozások kivételével nem volt nagy para ezidő alatt, de érezhető a feszültség mindannyiunkban - kivéve persze Mumit. Ő csak örül, hogy végre mindenki itthon van vele. A Húsvét viszont más... Három éve pedig pláne. Már három éve, hogy Vira nagyi, az apai nagymamám, húsvét hétfőn visszament az Istenéhez. Olyan érdekes helyzet ez... Mármint a hogy és a mikor. 4 éves lehettem, amikor legelső imámat megtanultam, neki köszönhetően. Mindig a hit felé terelt, és mindig azt mondta: "tanuljatok, mert csak úgy lehet belőletek valaki!" Ő, aki a legnagyobb hittel rendelkezett az ismerősi körömből épp húsvét hétfőn mehetett vissza oda, ahonnan mind jöttünk. A húsvét ugye...

Az idézett bibliai passzust gyakran igaznak tartottam nem oly' hosszú életem során. Gyakran előfordult, hogy valamire nagyon vágyakoztam, és előbb-utóbb az élet megadta nekem. Kicsit most így vagyok ezzel a karantén helyzettel is... Az új évben sok kétely, és félelem költözött belém, sokszor elbizonytalanodtam, hogy jó helyen vagyok-e, hogy jó úton haladok-e ahhoz, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Sokszor eszembe jutott, hogy a budapesti életem talán olyan szívszorító számomra, mert olyan kevés idő jut a családomra. Ezért sokszor jutott eszembe, milyen jó lenne, ha többet lehetnék velük. A munkahelyemen szerettem volna, egy eggyel kisebb tempót. Kisebb lángon égni. Ami az én - anyukámtól örökölt - temperamentumommal egyáltalán nem egyszerű dolog. Addig megyek, míg egy feladat nem tökéletes, hajtom magam, rágom az ajkam, hogy vajon nem felejtettem-e el valamit. Nehezen adok ki munkát a kezemből, mert rettegek, hogy az a másik nem olyan körültekintéssel végzi majd el, ahogy ...

Az, hogy bennem mi játszódik le ezekben a napokban,  már olvashattátok . Bármennyire is különbözőek vagyunk, azért közel hasonlóak a jelenlegi gondolataink, a ránk törő érzések! Mégis arra kértem a követőimet Instagramon, hogy írják meg nekem, hogy mit írnának ezekben a napokban a  Korona napló jukba. Többen beszámoltak arról, hogy amúgy is vezetnek ilyet, vagy hogy milyen praktikákkal próbálják magukban, és a családjukban tartani a lelket.  Ezekből hozok nektek válogatást több lépcsőben - ugyanis rengeteg választ kaptam!  Kedves Naplóm,  Tartsd szem előtt, hogy ennek az egésznek vége lesz, és rajtad múlik milyen nyomot hagy benned. Kedves Naplóm, Nem attól félek, ami most van, mert azt már tudjuk. Attól félek, mi lesz ezután. Kedves Naplóm, Hálás vagyok a gyermekem őszinte, gondtalan mosolyáért! Kedves Naplóm, Most kiírok mindent, ami rossz ebben a helyzetben, aztán pedig jöhetnek a napi jó dolgok! Kedves Na...

Mi lenne? Digitalizáljuk ezt is, mint mindent az életünk elmúlt 2 hetében.  Eke Angéla ma azt nyilatkkozta a WMN - nek: " Hiányzol, színház! Nehéz az idő, de most látjuk igazán, mekkora szükség van rád!" Épp a karantén előtt pár nappal beszélgettünk arról a húgommal, hogy tök jó lenne lassan elmenni egy előadásra, mert már olyan rég voltunk, hogy szégyelljük... Aztán ugye beütött ez a helyzet, és bármennyire is értek egyet Angéla szavaival, nincs mit tenni. Hittem én. Mert hogy van!    Találtam egy listát, ahol összeszedték számos színház Youtube csatornáját, akik azon munkálkodnak, hogy minél több kultúrát csempésszenek az emberek mindennapjaiba! A teljes előadások mellett kamara beszélgetések, regény felolvasások színesítik a csatornákat, és szinte üvölt minden színészről, hogy mennyire jó érzéssel tölti el, hogyha a képernyőn keresztül is, de együtt lehet a közönséggel! A teljesség igénye nélkül belinkelek ide párat: A Katona József Színház ba azóta ...

Egy hét telt el. Egy hete vonultunk a családommal önkéntes karanténban, és ez az egy hét akár egy hónapnak is elment volna, annyi minden történt, és annyi mindent tanultunk. Magunkról és egymásról is. Voltak nagyon emelkedett pillanatok, amikor azt kívántam, bárcsak venné most egy kamera, hogy mi történik, és voltak olyanok is, amikor saját magam elől is szégyelltem, azt, hogy mit érzek... Nem egyszerű.  Bár az együttélés szerintem sosem volt az. A "Lakva ismerszik meg az ember" közhely nem véletlenül jött létre. És bármennyire is azt hiszed, hogy ismered azokat, akikhez a véred köt, valljuk be az összezártság tud érdekes dolgokat kihozni belőlünk. Egy dologban viszont biztos vagyok: szükségünk volt a lassulásra!  Az, amit elmúlt időszakban műveltünk, vagy ne menjünk messzire, műveltem, nem volt normális.  Szerintem éppen itt volt az ideje egy kis átértékelésnek. És szívből sajnálom, hogy ehhez egy ilyen helyzet kellett, de mivel próbálom mindig, minden ross...

Mindig is a karácsony volt a kedvenc ünnepem. Kiskoromban annyira vártam, hogy volt, hogy belebetegedtem a stresszbe. Volt egy év, '97, amikor a kis Eszter nem tudott kikelni az ágyból karácsony szent ünnepén. Valami szörnyű kór támadta meg a kis szervezetemet, és képtelen voltam a mozgásra.  Akkor Édesanyáék gondoltak egyet, és az én szobámba rendezték be a téli csodavilágot. Valószínűleg míg élek, ez lesz a legemlékezetesebb karácsonyom. Mégis úgy érzem, hogy annyira, mint most, még soha nem vártam. Mert idén eldöntöttük, hogy minden más lesz. Hogy nem lesz kapkodás. Hogy nem lesz veszekedés. Hogy nem megyünk rá erre idegileg, mert ez nem erről szól. Ez arról szól, hogy együtt legyünk, hogy szeressük egymást. És mivel ez az év teljesen más, mint eddigiek, így nagy esély van rá, hogy tényleg sikerülni fog.  Kicsit átgondoltam. A karácsony arra hivatott, hogy összehozza a családot, nem pedig arra, hogy szétszedje azt. Azt akarja, hogy ilyenkor együtt töltsünk időt, ...