Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2017

Megfagyok

Kép
Arról már írtam korábban, hogy mi az az 5 dolog, ami a mindig fázós táskájában van. Arról viszont még soha nem ejtettünk szót, hogy mitől lehet ez az állandó vacogás.

Aki követi a Facebook oldalam láthatta, hogy posztoltam, hogy feltalálták, a karon hordható radiátort, ami valljuk be, minden hasonszőrű álma. (Szőr. Jó meleg, puha szőr. Ezért irigylem az állatokat!)

Mennyire király lehet egy kütyü, ami jeleket küldd az agyunknak, hogy az elhiggye, nincs is hideg, sőt, mediterrán éghajlattal kell "megküzdenünk".  Vége lehetne az állandó didergésnek, és örök életre meleg érzetünk lenne.

Az állandó fázásnak viszont rengeteg oka van, és ahogy lenni szokott egyik sem jelent jót. Lehet a kóros soványság (oké kilőve), a  vérszegénység, és az ebből következő vashiány, de akár még a pajzsmirigy alul működése is. Nyilván olyan tényezők, mint a kialvatlanság, vagy a dehidratáltság, csak akkor játszik szerepet, ha egy irtózatos buli másnapján kap el a hideg, nem 365 napban 0-24-ben.

Ami …

éveken előre, számokon át

Kép
Ahogy egy kicsivel több időm van, vagy ahogy egy percre is egyedül maradok el kezdek agyalni (többek között ezért szeretem a kollégiumi életet, soha nem vagyok egyedül...).

És ahogy agyalok szalad az idő, és az időre gondolok. Arra, hogy november 14-én tele vannak az üzletek karácsonyi díszekkel. Hogy a húgom már 17 éves, és hogy már a 20-25 kategóriába esek.

És amíg ezen merengek, beugrik, hogy ezek mind számok, amik amúgy nekem nem is mennek, és inkább írnom kellene, de ahhoz meg lusta vagyok, mert mennyi idő, meg amúgyis mennyire utálom azt a billentyűzetet az irodában, de otthon meg nincs erre idő, és különben is, hogy lehetek már 24 éves?

Mi történt? Hova lettek előlem az évek? Hogy halad ilyen gyorsan minden? Hogy lehet az, hogy már hat év, hogy a Refis ingemre tűzték a szalagot, és én meg az apukámra, mert ő is az iskolában tanított, de annyira sírtam, hogy kétszer szúrtam meg, mert nem láttam, meg az a hülye műköröm is rajtam volt - minek, amikor sosem tudtam körmökkel bánni. …

A közösségi médiáról

Kép
Amikor kis csikó voltam eszembe sem jutott az, hogy a jövőben a velem egykorúak nem társasjátékozni fognak, hanem a telefonjukat fogják nyomkodni. Minket nem tudott órákra lekötni a készülék, ugyanis a 3310-esen csak a Snaket nyomhattuk. Vagy a Space Impactet.
Emlékszem, ha valaki véletlenül rányomott az internet gombra, olyan gyorsan nyomogatta a bezár gombot, amilyen gyorsan csak tudta.
Ma viszont el sem tudjátok képzelni az életeteket nélküle. Posztoltok a suliból, a nyaralásról, a fesztiválról, de még a randiról is.
Egy olyan kór fertőzte meg az emberiséget, amitől régen féltünk: belelátunk mások életébe.

Régen a sztárok takargatták magukat a paparazzók elől, ma viszont ők azok, akik témát szolgáltatnak a médiának. Régen, ha valaki megkérdezte tőled, hogy hova mész, te azt válaszoltad SKH, ma viszont becsekkolsz, hogy mindenki lássa. Régen, ha kíváncsiskodtak az emberek, hogy ki a legújabb hódoló pironkodva hebegtél-habogtál, ma viszont hamarabb adod meg Facebookon, hogy kapcsolat…

Utálok várni...

Kép
Várakozni szerintem a világ legbénább dolga. Tegnap előtt lekéstem a vonatot, amellyel hazafelé utaztam volna, így egy órát kellett várnom a következőre. Leültem a váróban, és azon gondolkoztam, hogy ezek az emberek, akik itt ülnek körülöttem mind ugyanúgy jártak, mint én, vagy ők tényleg önszántukból várnak itt? Ki az, aki egy órával hamarabb kimegy az állomásra, csak azért, hogy biztosan ne késse le a vonatot?

Miért kell várnunk? Miért mondják, hogy a türelem rózsát terem, amikor elvesztegettem egy órát az életemből. Ok nélkül, önhibámon kívül egy órát ültem az állomáson, feleslegesen.


vár (ige)
1.Egy helyen tétlenül marad, ott marad ahol van, amíg egy esemény meg nem történik, vagy személy, jármű meg nem érkezik


Tétlenül. Teljesen mindegy, hogy velem mi van. Nincs tétje annak, hogy velem mi történik. Hogy abban az egy órában rám esik-e a részeg hajléktalan (ami amúgy pont meg történt). Mindegy, hogy belefulladok-e a szagba, vagy hogy éppen mit érzek. Hogy rohannom kell-e, vagy hogy rá…

vágyni a szerelemre

Kép
Napok óta nagytakarítok. Rendezgetek, kihúzok, betolok, előkaparok régi emlékeket. Talán pont ezért tart olyan sokáig ez az egész, mert 10 percenként belemélyedek egy könyvbe, egy emléklapba, vagy egy kezdetleges versfoszlányba. A szobám, ami 2007 óta (tehát épp) 10 éve az enyém, rengeteg titkot rejt. Sok formája volt, sokféleképpen volt berendezve, sok embert látott, és sok érzésemet elzárta.

A barátaim (akik tényleg, úgy Isten igazából ismernek) tudják, hogy mindig szerelmes vagyok. De tényleg. Megállás nélkül. Előbb vagyok szerelmes, s aztán keresem hozzá a megfelelő férfit. Ezt a "remek" tulajdonságomat Édesanyától örököltem. Szerinte ő a szerelembe szerelmes.

Ez önmagában olyannyira nem lenne szörnyű. Ha emellé folytonos párkapcsolat társulna. De nem. Ehelyett évek óta egyedül vagyunk, mindketten.  És hogy ez mennyire szomorú, arra a nagytakarítás közben jöttem rá:

A könyvespolcot pakoltam éppen, válogattam a könyvek között, amiket még fogok olvasni, és amiket inkább el…

mi vagyok?

Kép
Amióta nem iszom, folyton ilyen részeg sztorik jutnak eszembe. Most például az, amikor spiccesen kiböktem az utolsónak, hogy iszonyatosan zavar az exe neve a tükrén. Azé az exé, aki azóta újra a barátnője, úgyhogy igazából kár lett volna letörölni a nevét. Még a végén újra kellett volna írni...

Aztán csapongva a gondolataimban az jut eszembe, hogy neki csak pótlék voltam. Egy hézag bedugása. Egy szépséghiba elrejtése. És ahogy tovább agyalok ezen, az kezd villogni a szürkeállományomban, hogy mi is vagyok igazából? Vagyis Ki? Vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni, akkor a sok felvett, és eljátszott szerep közül melyik az igazi Kosztercsi?

A pótlék, a minden, a moslék, a "kincsem" a szerető, az újságíró, a költő, a csaló, a hökös, a dagadt, a tökös, a szakadt, a nő, a kemény, a menő, a szegény, a gyerek, felnőtt, a sebek, az ellőtt.

Mert igazából ebből a 20 állításból mind én vagyok. Egy kicsit ez, egy kicsit az. Vagy ma még ez, holnap az. De egyiket sem tudnám letagadni a…

Férfi fogamzásgátlás - te bevállalnád?

Kép
A minap a kezembe került egy januári Marie Claire. Tipikus nőként nem szoktam végig olvasni az magazinokat, sőt sokszor előfordul, hogy úgy elkeverek egy-egy kiadást, hogy csak hónapok múlva kerül a kezembe.

Szóval a Marie Claire januárban lehozott egy cikket arról, hogy nagy áttörést ígérnek a férfi fogamzásgátlás területén. 2 módot is kínálnak a férfiak biztonságos nemi élete elé: a Vasalgel, ami egy ondóvezetékbe fecskendezett injekció, ami blokkolja a spermák útját körülbelül egy éven keresztül. A másik egyfajta "hormonkoktél", ami csökkenti az alany spermaszámát.



A cikk a folytatásban jóformán arról szól, hogy hiába ígérték 2018-ra az áttörőnek számító gyógyszert, valószínűleg késni fog, vagy sosemjön létre, ugyanis a férfiak számos mellékhatást tapasztaltak, pl. fejfájás, hangulat ingadozás, pattanások. 
Na akkor! Szeretném megkérdezni, hogy a férfiak mit hisznek? A női fogamzásgátlónak nincsenek mellékhatásai? És igazából, nem ugyanezek? Én 7 éve szedek fogamzásgátlót…

Facebook