A közösségi médiáról
Amikor kis csikó voltam eszembe sem jutott az, hogy a jövőben a velem egykorúak nem társasjátékozni fognak, hanem a telefonjukat fogják nyomkodni. Minket nem tudott órákra lekötni a készülék, ugyanis a 3310-esen csak a Snaket nyomhattuk. Vagy a Space Impactet.
Emlékszem, ha valaki véletlenül rányomott az internet gombra, olyan gyorsan nyomogatta a bezár gombot, amilyen gyorsan csak tudta.
Ma viszont el sem tudjátok képzelni az életeteket nélküle. Posztoltok a suliból, a nyaralásról, a fesztiválról, de még a randiról is.
Egy olyan kór fertőzte meg az emberiséget, amitől régen féltünk: belelátunk mások életébe.
Régen a sztárok takargatták magukat a paparazzók elől, ma viszont ők azok, akik témát szolgáltatnak a médiának. Régen, ha valaki megkérdezte tőled, hogy hova mész, te azt válaszoltad SKH, ma viszont becsekkolsz, hogy mindenki lássa. Régen, ha kíváncsiskodtak az emberek, hogy ki a legújabb hódoló pironkodva hebegtél-habogtál, ma viszont hamarabb adod meg Facebookon, hogy kapcsolatban, minthogy bemutatnád a választottat anyáéknak.
Mi történt? Miért lett ennyire fontos a külcsín, és hová tűnt a belbecs? Miért vesztegetsz el napi több órát arra, hogy ismerősök (hangsúlyozom nem barátok, ismerősök) képeit, idézeteit, étkeit, bánatait, örömeit nézegeted, olvasgatod? Hová tűnt a minőségi idő a hozzánk közel állókkal? Miért posztolsz a kocsmából, amikor még a welcome drinket sem ittad meg? Miért kezdesz egy insta storyval, amikor még azt sem tudod a barátod miről akar mesélni? Miért rakod ki, hogy minden rendben, amikor az nem igaz?
Miért hazudunk a közösségi médián? Miért nem merünk őszinték lenni?
Emlékszem, ha valaki véletlenül rányomott az internet gombra, olyan gyorsan nyomogatta a bezár gombot, amilyen gyorsan csak tudta.
Ma viszont el sem tudjátok képzelni az életeteket nélküle. Posztoltok a suliból, a nyaralásról, a fesztiválról, de még a randiról is.
Egy olyan kór fertőzte meg az emberiséget, amitől régen féltünk: belelátunk mások életébe.
Régen a sztárok takargatták magukat a paparazzók elől, ma viszont ők azok, akik témát szolgáltatnak a médiának. Régen, ha valaki megkérdezte tőled, hogy hova mész, te azt válaszoltad SKH, ma viszont becsekkolsz, hogy mindenki lássa. Régen, ha kíváncsiskodtak az emberek, hogy ki a legújabb hódoló pironkodva hebegtél-habogtál, ma viszont hamarabb adod meg Facebookon, hogy kapcsolatban, minthogy bemutatnád a választottat anyáéknak.
Mi történt? Miért lett ennyire fontos a külcsín, és hová tűnt a belbecs? Miért vesztegetsz el napi több órát arra, hogy ismerősök (hangsúlyozom nem barátok, ismerősök) képeit, idézeteit, étkeit, bánatait, örömeit nézegeted, olvasgatod? Hová tűnt a minőségi idő a hozzánk közel állókkal? Miért posztolsz a kocsmából, amikor még a welcome drinket sem ittad meg? Miért kezdesz egy insta storyval, amikor még azt sem tudod a barátod miről akar mesélni? Miért rakod ki, hogy minden rendben, amikor az nem igaz?
Miért hazudunk a közösségi médián? Miért nem merünk őszinték lenni?
Kosztercsi
A kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése