mi vagyok?
Amióta nem iszom, folyton ilyen részeg sztorik jutnak eszembe. Most például az, amikor spiccesen kiböktem az utolsónak, hogy iszonyatosan zavar az exe neve a tükrén. Azé az exé, aki azóta újra a barátnője, úgyhogy igazából kár lett volna letörölni a nevét. Még a végén újra kellett volna írni...
Aztán csapongva a gondolataimban az jut eszembe, hogy neki csak pótlék voltam. Egy hézag bedugása. Egy szépséghiba elrejtése. És ahogy tovább agyalok ezen, az kezd villogni a szürkeállományomban, hogy mi is vagyok igazából? Vagyis Ki? Vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni, akkor a sok felvett, és eljátszott szerep közül melyik az igazi Kosztercsi?
A pótlék, a minden, a moslék, a "kincsem" a szerető, az újságíró, a költő, a csaló, a hökös, a dagadt, a tökös, a szakadt, a nő, a kemény, a menő, a szegény, a gyerek, felnőtt, a sebek, az ellőtt.
Mert igazából ebből a 20 állításból mind én vagyok. Egy kicsit ez, egy kicsit az. Vagy ma még ez, holnap az. De egyiket sem tudnám letagadni a másikért. És hogyha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem is akarom...
Ma, ahogy nagytakarítottam, és rengeteg emlékem előkerült, volt időm szépen átgondolni mindent. 24 éves vagyok. Az út, amit születésem óta járok az utóbbi időben egyre göröngyösebb, mahóniával kerített, és nem boldog. De rá kell jönnöm, hogy nem fordulnék vissza. Hogy minden úgy jó, ahogy van. Még akkoris, ha most még nem értem miért kell megtörténnie dolgoknak, és főleg azt nem, miért úgy, ahogy... Így kellett lennie. Így lettem olyan, aki 20 tökéletesen ellentétes tulajdonságot is képes felsorolni magáról... És ez boldoggá teszi...
Aztán csapongva a gondolataimban az jut eszembe, hogy neki csak pótlék voltam. Egy hézag bedugása. Egy szépséghiba elrejtése. És ahogy tovább agyalok ezen, az kezd villogni a szürkeállományomban, hogy mi is vagyok igazából? Vagyis Ki? Vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni, akkor a sok felvett, és eljátszott szerep közül melyik az igazi Kosztercsi?
A pótlék, a minden, a moslék, a "kincsem" a szerető, az újságíró, a költő, a csaló, a hökös, a dagadt, a tökös, a szakadt, a nő, a kemény, a menő, a szegény, a gyerek, felnőtt, a sebek, az ellőtt.
Mert igazából ebből a 20 állításból mind én vagyok. Egy kicsit ez, egy kicsit az. Vagy ma még ez, holnap az. De egyiket sem tudnám letagadni a másikért. És hogyha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem is akarom...
Ma, ahogy nagytakarítottam, és rengeteg emlékem előkerült, volt időm szépen átgondolni mindent. 24 éves vagyok. Az út, amit születésem óta járok az utóbbi időben egyre göröngyösebb, mahóniával kerített, és nem boldog. De rá kell jönnöm, hogy nem fordulnék vissza. Hogy minden úgy jó, ahogy van. Még akkoris, ha most még nem értem miért kell megtörténnie dolgoknak, és főleg azt nem, miért úgy, ahogy... Így kellett lennie. Így lettem olyan, aki 20 tökéletesen ellentétes tulajdonságot is képes felsorolni magáról... És ez boldoggá teszi...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése