Kávédal
Egy presszóban ülök, egyes egyedül Kívül nevetek, de zokogok legbelül. Kávé illat van, s kávéhiányom kávéskanállal mindkettőt kavarom. Az élet, mint kávészem... azt hiszem öregszem. Úgy teker, bánt és őröl a gép Szinte elhiszem, hogy ez lesz a vég. A zacc nagyot puffan a zacskó legmélyére De inkább ennek, mint rumnak nézzek a fenekére. Fehéren bátran felhajtom a feketét Ezzel meglesve a fehér csésze jobbfelét. Mosolyog a bögre, mosolyog a világ. Csak én érzem szakadatlan a kávé illatát. Agyamba szökött csúnya szörnyeteg Alóla szeretném kihúzni a szőnyeget. Kiállnék ellene két gyenge öklömmel Ő földre vinne puszta erejével. Hisz az élet edzette, kemény és fekete Ebben rejlik a kávé ereje. K. Amúgy követsz már Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, lesze...