Kosztercsi írásai

A nagyfejek szerint, azok a felnőttek, akik kissé (vagy inkább nagyon) infantilisek maradnak, úgynevezett Pán Péter szindrómában "szenvednek". Ez valami olyasmit jelent, hogy hiába az életkor, megragadnak kamaszos dolgoknál, nem szeretnek felelősséget vállalni, és a mindennapi - felnőtt - élet elég távol áll tőlük. A Napidoktor szerint a jövőképük sincs az ilyen embereknek. De kérdem én, ha ez a kór, csak lágy verzióban található meg valakiben - mondjuk bennem-, miért baj az? Miért baj, ha nem akarok beleállni, minden felnőtt dologba? Ha nem hagyom, hogy elsodorjon az adó miatti aggodalom, a számlák miatti félelem, vagy mondjuk nagyon is jól érzem magam az egyetemi életemben? Azt írja továbbá a Napidoktor , hogy a Pán Péter szindrómások félelemből, kényelemből, vagy már-már abnormálisan kötődnek a szüleikhez. Kérdem én, miért baj az, ha szeretek néha befeküdni az anyukám mellé egy hosszú nap után, és hagyni, hogy simogassa a hajamat, ameddig mesél nekem? Vagy hogy beleug

Ma van a Nemzetközi Vitiligo Nap, így úgy döntöttem sok év bújkálás után, itt az ideje, hogy kiálljak, és elmondjam, mik azok a fehér foltok a lelkemen!  Michael Jackson sztoriját mindenki ismeri. Ő volt az a híresség, aki feketeként kezdte, mégis fehérként temették el. Sokan találgatták, hogy vajon mi vezetett ahhoz, hogy korunk legnagyobbja, a pop királya miért változtatta meg a bőr színét. Azt már csak kevesen tudják, hogy a király, egy akkor még ritka bőrbetegségben szenvedett, amit vitiligonak neveznek. A vitiligo egy olyan fajta pigmenthiány, amely fehér foltokat eredményez a bőrön. Az Isten által kiválasztottaknak nagyon eldugott helyen van, vagy annyira pici csupán, hogy alig látható. Azoknak viszont, akik a kevésbé szerencsések közé tartoznak, - mint mondjuk én, - elborítják az egész testét, de legalább az arcukat biztosan. A vitiligo az elmúlt pár évben egyre több és több embert érint. Az izgalmas az egészben, hogy az orvosok nem jönnek rá, mi okozza, és éppen ebb

Bárhol vagy. Állj meg. Csak egy pillanatra. Fura érzés? Fura érzés megállni a rohanó világban egyetlen pillanatra, és átélni az ottlenni érzést? Miért feledkeztünk meg erről? Miért hajszolunk folyton valamit, ahelyett, hogy szép lassan haladnánk az életünkkel. Nem. Nekünk minden kell, de az most rögtön. Kell a jó egyetem. Ha az egyetem megvan, kell egy jó állás. Aztán egy menő kecó, egy jó autó, egy szerető társ, és minden teljesített cél után, gondolkodás nélkül vetjük bele magunkat egy újabba. Miért? Miért nem tudunk egy kicsit megállni, egy kicsit gyönyörködni abba, amink van. Amit már a hatalmas rohanásban elértünk. Megállni csak egyetlen pillanatra, végig tekinteni mindenen, amit már megszereztünk az évek alatt, és gyakorolni az ottlenni  érzést. Átadni magunkat egy pillanatra a hálának, és annak az örömnek, hogy elérhettük mindazt, amit elértünk. Mert a rohanás legvégén, amikor véget ér az út, abban a bizonyos életed filmjében , nem a tárgyak fognak megjelenni, amiket má

Másfél éve történt, de még mindig kiráz a hideg, ha rágondolok. Egyik pillanatról a másikra történt, és a legszörnyűbb az egészben, hogy hiába éreztem, hogy baj van, elhessegettem magamtól a gondolatot, mondván: túl boldog vagyok, hogy bármi baj történjen.  De történt. Ez mindig ilyen. A baj akkor történik meg, amikor a legkevésbé számítasz rá. Mert neki ilyen a természete. Olyan, mint az a szörnyű rokon, aki mindig épp rosszkor állít be, amikor nyilván tök üres a hűtő, vagy az a gyerek, aki mögéd lopódzik, és egyszer csak rád üvölt. Na ilyen a baj. És nálunk is megtörtént, ahogy másnál is megtörtént, és meg is fog, egészen az idők végezetéig, mert az öreg koponya, a fekete csuhában sosem pihen. De mondhatnék fehér ruhás angyalszárnyút is, tök mindegy.  Másfél éve, ahogy legnagyobb boldogságomban lubickoltam, Te gondoltál egyet, és elmentél. Elmentél oda, ahova már évek óta vágytál. Kicsit talán még irigyeltelek is, hogy te a fő vallásos, aki minden reggelét úgy kezdi,

A Cselekvő Alkotók Közössége nem hagyja dizájn nélkül Debrecen népét! A Debreceni Kőr Dáma Egyesült jóvoltából már másodjára szervezték meg a Déri Múzeumban azt a design vásárt, amivel mindenki jól jár: az alkotók bemutatkoznak, a vevők pedig egyedi darabokkal gazdagoknak. Az ajtótól balra Szabó Erzsó nemezei vártak minket. Erzsó a legutóbbi standját is felül tudta múlni: a télies fejpántokat nyári virágkoszorúkra cserélte, a vastagabb holmikat selyemmel kevert nemezre váltotta. Mellette Gabillustrator , és az oly’ kedvelt kisrókás illusztrációk sorakoznak arra várva, hogy valaki befogadja, és hazavigye őket. Most már pólón és vászontáskán is! Gabi mellett az új kiállítónak számító Charisz M. , aki facsokornyakkendőt kínál, nemcsak a férfi vásárlóknak, hanem mindenkinek, aki a viseletében szeretne Elrugaszkodni a megszokottól! Őt azért is kíséri nagy halleluja, mert így már nem Turi Attila az egyetlen férfi a CSAK-ban! A sarokban Ursuslupus é

Hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem jutsz néha eszembe... Tegnap is, mikor jöttem vissza a vonattal, azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha ott várnál a peronon. Ha meg nem történtnek tekintenék az elmúlt időt, és mennénk tovább. Aztán, amikor szálltam le, láttam egy hozzád hasonlót. Megdobbant a szívem. Megijedtem. Tényleg te vagy? Nem te voltál.  Aztán míg haza nem értem csupa olyan dolgot láttam, ami rád emlékeztet. Aztán eszembe jutottak dolgok, amiket elmesélnék neked. Mert mindig is tök jókat beszélgettünk. És sokat. Nagyon sokat beszéltél. És én is. De mégis megfértünk valahogy egymás mellett. Sőt! Vagyis csak úgy tűnt, hogy sőt! Sőt, csak úgy tűnt, hogy megférünk. Elhessegettem a gondolatot a fejemből, és arra gondoltam, nem gondolok Rád. Vicces nem? Arra gondolni, hogy nem gondolok. De hazudnék, ha azt mondanám nem gondolok Rád. Ma egészen odáig vetemedtem, hogy Rád kerestem. Még mindig nem posztolsz. Nevettem. Mindig is utáltad. Elengedtem. Úgy döntöttem száműzlek a fejemb

Egész eddigi életemben úgy gondoltam, hogy az eső rossz dolog. Hogy csak tönkre  teszi a napjaimat, mert megint gumicsizmát és esőkabátot kell húzni, elázik a hajam, és amúgy is olyan szomorkás az idő. Ehhez képest életem legnagyobb napjain mindig esett. Államvizsga napján, a nyelvvizsgámkor, az összes állásinterjúmon. Arra kell rájönnöm, hogy igazából ezek a napok, egyfajta jelzésértékkel bírnak. Emlékeztetőt adnak. "Megvan a nap, amikor viharra ébredtünk, és annyira zuhogott. Akkor államvizsgáztam. Ötös lett."  "Emlékszel arra a júliusi napra, amikor leszakadt az ég, és még jég is esett? Aznap nyelvvizsgáztam. Meglett." "Hú, az a nap, amikor arra a hatalmas dörgésre keltünk! Szarrá áztam aznap. De a munkát megkaptam!" És ezek azok a napok, amikért megéri élni. Mert rá kell jönni arra, hogy az eső nem befolyásolhatja a dolgok alakulását. Az eső csak úgy esik, és kész. És ha már így alakult, miért ne tapicskolhatnánk abban az átkozott gumicsizmá

Ha az áprilisiról lemaradtál, vagy ha azon ott voltál, de imádtad, esetleg ha új tervezőkkel ismerkednél meg, ne hagyd ki! Második alkalommal jelentkezik a CS.A.K. Design Vásár július 10-én, vasárnap. A rendezvény, amiről már én is hírt adtam  nem hagyta annyiban, és újabb tervezőket bevonva újra nyitja kapuit. A Déri Múzeum nagy terme újra tervezőktől, és az egyedi darabok híveitől lesz hangos: 11:00-től kezdődik a kiállítás, ahol az iparművészek kiállított munkái mellett, kulturális programot is láthatnak az érdeklődők, és újra kezükbe vehetik az irányítást a workshopokon. Két workshoppal is készülnek a szervezők, mindkettőn a virágoké lesz a főszerep! Szabó Erzsónál nemezből lehet pillevirág kitűzőt összeállítani, a Tengercake standjánál pedig azt tanítják meg, hogyan lehet cukorból virágokat formázni. A zenei tartalomért Geriskillz , a debreceni rapper felel, aki 16.00-tól  fog énekelni soul, jazz és blues dalokat. És hogy mely kiállítók érkeznek a kiállításr