Hazudnék...
Hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem jutsz néha eszembe... Tegnap is, mikor jöttem vissza a vonattal, azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha ott várnál a peronon. Ha meg nem történtnek tekintenék az elmúlt időt, és mennénk tovább. Aztán, amikor szálltam le, láttam egy hozzád hasonlót. Megdobbant a szívem. Megijedtem. Tényleg te vagy?
Elhessegettem a gondolatot a fejemből, és arra gondoltam, nem gondolok Rád. Vicces nem? Arra gondolni, hogy nem gondolok. De hazudnék, ha azt mondanám nem gondolok Rád. Ma egészen odáig vetemedtem, hogy Rád kerestem. Még mindig nem posztolsz. Nevettem. Mindig is utáltad. Elengedtem. Úgy döntöttem száműzlek a fejemből! Hazudnék, ha azt mondanám sikerült...
Gondoltam dolgozok, majd az jól eltereli a gondolataimat. Jól ment. Egész addig, ameddig elém nem ugrott egy kép. Nem voltál rajta. Ó, nem. Csak egy komment volt tőled. Két szív. De nem nekem. Neki. És hazudnék, ha azt mondanám egy másodpercre nem fájt. Aztán az a másodperc elmúlt, és az jutott eszembe, hogy mennyire szerencsés vagyok! Mert mi van, ha ez már a házasságunk alatt jut eszedbe? Hogy nem én kellek?!
Hát, hazudnék, ha azt mondanám nem örülök. De ez az öröm, olyan, mint a cukormentes feketeribizlis fagyi. Hogy jó, jó, hideg, meg finom, de akkor is elhúzod a szád utána. Mert fanyar. Mint a hozzád fűződő viszonyom. Fanyar. Mert jól esnél egy tikkasztó nyári napon, de se az alakomnak, se a fogaimnak nem teszel jót.
Nem te voltál.Aztán míg haza nem értem csupa olyan dolgot láttam, ami rád emlékeztet. Aztán eszembe jutottak dolgok, amiket elmesélnék neked. Mert mindig is tök jókat beszélgettünk. És sokat. Nagyon sokat beszéltél. És én is. De mégis megfértünk valahogy egymás mellett. Sőt! Vagyis csak úgy tűnt, hogy sőt! Sőt, csak úgy tűnt, hogy megférünk.
Elhessegettem a gondolatot a fejemből, és arra gondoltam, nem gondolok Rád. Vicces nem? Arra gondolni, hogy nem gondolok. De hazudnék, ha azt mondanám nem gondolok Rád. Ma egészen odáig vetemedtem, hogy Rád kerestem. Még mindig nem posztolsz. Nevettem. Mindig is utáltad. Elengedtem. Úgy döntöttem száműzlek a fejemből! Hazudnék, ha azt mondanám sikerült...
Gondoltam dolgozok, majd az jól eltereli a gondolataimat. Jól ment. Egész addig, ameddig elém nem ugrott egy kép. Nem voltál rajta. Ó, nem. Csak egy komment volt tőled. Két szív. De nem nekem. Neki. És hazudnék, ha azt mondanám egy másodpercre nem fájt. Aztán az a másodperc elmúlt, és az jutott eszembe, hogy mennyire szerencsés vagyok! Mert mi van, ha ez már a házasságunk alatt jut eszedbe? Hogy nem én kellek?!
Hát, hazudnék, ha azt mondanám nem örülök. De ez az öröm, olyan, mint a cukormentes feketeribizlis fagyi. Hogy jó, jó, hideg, meg finom, de akkor is elhúzod a szád utána. Mert fanyar. Mint a hozzád fűződő viszonyom. Fanyar. Mert jól esnél egy tikkasztó nyári napon, de se az alakomnak, se a fogaimnak nem teszel jót.
Úgyhogy lemondok rólad!És hazudnék, ha azt mondanám hazudok...
Kosztercsi
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése