Légy boldog!
Talán az idő teszi, hogy nem látni boldog arcokat. 2 nap alatt háromszor buszon ülve, az emberek 70 százaléka búskomor, kedvetlen, könnyes szemű. Pedig az élet csodálatos! Ez nem egy elvakult, idealizált kijelentés. Persze, mondod kedves olvasó, de mi van a hullámvölgyekkel? Őket nem tudod elkerülni. Mindig voltak, és mindig is lesznek. De folyton elfelejtjük a legjobbat: mindig van mellettünk valaki. Az apának a gyermek, a feleségnek a férj, a nagyinak az unokák, a diáknak az osztály/csoporttársai, a főnöknek a beosztottjai, a katonának a társai, az orvosnak az asszisztensek. Soha nem vagyunk egyedül! Még akkor sem, ha azt érezzük. És mindig kihagyjuk a képletből a legnagyobbat: Istent. Aki mindenki mögött ott áll. Ha akarjuk, ha nem. És ha Istennel a kőfalon is átugrom, akkor ki állíthatna meg abban, hogy boldog lehessek? Hogy elfogadjam az életet olyannak, amilyen. Sajnos az ember bármerre néz szomorúságot lát, tapasztal maga körül. Ez alól senki sem kivétel. Mindannyiunkkal t