Kosztercsi írásai

Nem. Nem adom magam egészen Nem, nem gondolkodtam menésen. Nem, nem tudom mit akarok Hogy veled fogom-e tölteni a holnapot. Nem, nem, nem és nem. Nem irányítasz! De mégis neked adom a gyeplőt, te pimasz. Elfáradtam a vezetésben, pihenni térek Nem, közben hozzád nem érek. Nem, nem akarlak. Taszítasz engem. Mégis úgy érzem tiéd lesz a szívem. De mi ez a kettőség? Mi ez bennem? Nem, nem akarlak! Tűnj előlem. A szívem hatalmas, de mégis rejtve A világnak mennék téged követve. Nem, mégsem. Ne bánts! Hagyj! Megfeszül bennem az akarat. Nem lehetek a tiéd. Senkié nem vagyok. Ne gyere közelebb! Teret magamnak hagyok. Nem tetszel, mégis érzek valamit Ez az egész tönkretesz, megőrjít. Nem tudom mi lesz a vége ennek A napok egymás után nélküled mennek. Akarom, hogy velem légy? Tényleg te leszel? Nem, az elefántcsonttornyom nem ereszt el. Nem te kellessz! Gyűlöllek. Szép szavakkal elfedlek. Tied leszek, de nem tudom... Te leszel a holnapom? Kosztercsi A ké

"Azt akarom, hogy ha kimentek innen sokkal erősebbek legyetek!"- kezdte előadását Vujity Tvrtko,  a Debreceni Egyetemen. Elég szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Egy oknyomozó riporter, egy újságíró palántának mindenképpen érdekes előadó lehet, mégsem tudtam azt, hogy miben mondhat számomra fontosat. Hát mondott. Nem is akármiket. A kalandos utazásai nem csupán bizonyos titkok feltárására szolgáltak, hanem igyekezett megtalálni azokat a hétköznapi hősöket, akik pénzt, időt és munkát nem sajnálva dolgoznak a világ jobbá tételén. Nagy szavakat használt, nagy dolgokat vitt véghez. De nem őt akarom fényezni. Csak szeretném ismertetni, hogy mennyire igaza van. Kell, hogy higgy. Kell, hogy lépj. És kell, hogy élj.  Embernek kell lenned. Embernek, aki hibázik azon az úton, amit kimértek neki. Vagy nem mérték ki, hanem ő töri saját magának. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy hibázz. Mert, ha hibázol azt jelenti, hogy élsz. És ha élsz, akkor csodálatos dolgok történnek veled. E