Majd...

 Voltál már úgy, hogy volt valaki, aki először nem tetszett. Egyáltalán. Egyértelműen be tudtad azonosítani, hogy mik azok, amik tiltólistára teszik nálad. Aztán szépen lassan, fondorlatosan, és végtelen furmánnyal, úgy, hogy észre sem vetted, eltörölte ezeket a nemeket. Azt érezted, hogy talán még lehet is belőle valami. Hogy megvan az esélye annak, hogy a talánokká változott nemekből igen lesz. 


És aztán jön az élet, közbelép, pofán vág, aztán kiröhög.  

 És felébredsz, hogy mégsem olyan habos-babos minden, mint ahogy te azt képzelted. Sőt, igazából rájössz, hogy ezt az egészet tényleg csak képzelted. Hogy ő bizony nem udvarolt, csak kedves volt. Hogy nem azért dicsért, mert tetszel neki, hanem mert így nevelték. Hogy az edzésterveket nem azért adta, mert érdekli mi van veled, hanem mert ez a szenvedélye. Hogy a red flagnek számító tinder történeteket nem azért mondta el, hogy megnevettessen, hanem azért, mert eszébe sem jutott, hogy te talán máshogy nézel rá, mint ahogyan te őrá. 


És mennyi ilyen félreértés van az életünkben. Állandóan olyan falakba botlunk, amiknek, mint egy felhúzott kisautó újra és újra nekimegyünk. Aztán nem értjük, hogy miért fáj a fejünk, és hogy egyáltalán hogyan jutottunk ugyanoda, amikor most eskü, hogy másik útvonalon közeledtem. 

Amióta visszaköltöztem Pestre, igyekszem minél többet sétálni, és minden nap egy másik útvonalon közlekedni. Tudom, hogy honnan indulok, és a végcél is általában ugyanaz, mégis igyekszem felfedezni. Újdonságokat csempészni a napokba. De mindig, MINDIG ugyanoda lyukadok ki. 


És az élet is ilyen. Ugyanazokat a hibákat követjük el, újra és újra. 

Mindig azt hisszük, hogy na most, ezzel az emberrel, ebben a szituban majd más lesz. Nem lesz más. 

Egyszer majd. 

Egyszer majd biztosan más lesz. 

De az a majd, még nem jött el. 

Úgyhogy addig is verem a fejemet a falba és próbálom kitalálni, hogy vajon merre van a kijárat. Vagy hogy egyáltalán mi volt az úticél... Mert hogy őszinte legyek, már halvány gőzöm sincs...


 Ez szólt, míg ezt írtam: 🎧



A kép forrása: unsplash.com

Amúgy követsz már Instagramon? Ott olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legjobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇


Na és Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇




Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik