és számolok.
A reggeli napfényben ülök a kávémmal, nézem, hogy hogyan egyesülnek a sugarak a gőzzel, és számolok.
Egy, kettő, három, négy,
Megint eltelt még egy év.
Olyan, mintha Isten visszatett volna minket a start mezőre, ahonnan csak egyessel vagy hatossal jöhetünk ki.
Mi meg persze olyan balfaszok vagyunk, hogy kettest dobunk, meg négyest, meg ötöst és hármast, abból sorozatot is, de hatos és egyes sehol nincs.
Öt, hat, hét nyolc,
Az ígéretekkel már tele van a polc.
Azt érzem, hogy szinte mindjárt leszakad, én meg próbálom tartani alulról, miközben a meggybefőtteket dobálják le a be nem tartott ígéretek. A halogatás, és egy szép élet reménye.
Kilenc, tíz, tiszta víz
Tiszta víz már mindenki, attól a végtelen rettegéstől, amiben él. A Mi lesz holnap? állandó érzete lebeg körülöttünk, mint annak a bizonyos Damoklésznek a bizonyos kardja.
1 nap, 2 nap, 3 hét,
Egyre nagyobb itt a tét. Sőt, hogy közhelyes legyek: Itt a lét a tét!
Múlnak egymás után a percek a pillanatok,
én meg csak számolok, és számolok.
Kosztercsi
Kép forrása: unsplash.com
Ez szólt, míg a cikket írtam: 🎧
Megjegyzések
Megjegyzés küldése