Mindenkinek vannak sebei

  Elég "eleven" gyerek voltam. Ezt én onnan eredeztetem, hogy állítólag fiúnak készültem. Voltak "bajbijaim", de én inkább a fáramászós, sározós kislány voltam. Biciklizni egész gyorsan megtanultam, de rengeteget borultam. A testem dugig van sebbel és hegekkel. Bár mára inkább kék-zöld vagyok (amit nem értek, hogy szerzek...).
  A lényeg az, hogy kicsi gyerekként testi sebeink vannak, aztán ezek helyét szépen lassan átveszik a lelki sebek.: az elvesztett szeretett ember, a szörnyű szakítás, a szemét főnök... Ilyenek mindig vannak. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy kell, hogy legyenek. Azt mondják, amikor az ember beteg, jó ha lázas, mert az azt jelenti, hogy reagál a szervezete. A fájdalom is a barátunk, akkor a lelki sérelmek miért nem?
  Pedig ugye saját hibáiból tanul leginkább az okos ember! Egy kedves barátom azt mondta tegnap, hogy nincs olyan, hogy rossz dolog történik veled, csak van egy újabb sztorid (mindezt úgy, hogy karomnyi lyuk volt a nadrágján- a fenekénél)
  Igazából mi magyarok olyan fura nép vagyunk! Álarcot viselünk, hogy ne látszódjanak a hegeink és közben nem vesszük észre, hogy a másik is tele van sebekkel. Ha levennénk a maszkot és bizalommal megmutatnánk valakinek az arcunk és a szívünk lehet, hogy rájönnénk, hogy a másiknál van a gyógyír a bajunkra.
 De ameddig nyuszi módjára bújkálunk addig lehet, hogy a sebeink egyre mélyebbek lesznek.
  Ha elfogadsz egy jó tanácsot, kedves olvasó: ne takargasd a sebeid! Nyílj meg és meglásd el is felejted, hogy valaha megbántottak.

K.


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇



Kép forrása: freepik.com


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik