Csillagos Rózsám



 
Az éjszakában járva oly’ soká merengtem
Mi tehetné jobbá’ sanyarú életem?
A választ megkaptam: fényes volt, csodás
Csillag alakban jött a látomás.



A csillag így szólt: „Miért lógatod fejed költő?
A boldogsághoz nem elég egy emberöltő?”
Holdas könnyeim potyogtak a szememből
Hiányom sírtam rózsás szeretőmről.


A csillag nevetett, s csilingelve szólott
„Ne mondd már lány, hogy ez a legnagyobb gondod.”
Kettőt-hármat csettintett a fényesség
S azzal szívemet töltötte melegség.





Hiszed vagy sem nagy fényesség támadt
S egy dalia díszítette kopár pusztámat.
Dalia mentéjén rózsás hímzés látszott
A két szemében egy-egy csillag játszott.



Rám kacagott, s csilingelt szájának szólása
„Legyél te szívemnek legszebb rózsaszála!
Ugorj paripámra, viszlek az országomba
Egyenesen a csillagok messzi hazájába!”



Ugrottam én, nem is kellett mondani
Oly’ jó volt a lovagot ölelni
Vágattunk fel s egyre magasabbra
Tényleg egészen a messzi csillagokba.


Nagy menyegzőt ültünk aranyos gúnyában
3 hétig bornak nem voltunk híjában.
Sok kis rózsás csillagszemünk született
S így életemnek gyönyörű vége lett.


Kosztercsi



Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán




Kép forrása:saját archívum

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Túlélni mindenek felett - avagy gondolatok a karantén alatt 1.