Szereted, amit a tükörben látsz? Vagy majd valaki más megmondja?

Hála Istennek nem vagyunk egyformák. Vannak hasonló jegyeink, arcvonás, vagy mentalitás, de senkiből nincs kettő. Még akkor sem, ha mindenkinek van egy félelmetesen hasonlító alteregója!
Én mindig is hirtelen haragú voltam, nagyszájú, és céltudatos. Ahogy anyukám vagy nagymamám. És humán beállítottságú, mint apukám. Soha nem volt gondom azzal, hogy leszólítsak valakit, hogy beszédbe elegyedjek egy idegennel, vagy hogy bármilyen szituációból kihúzzam magam.
De nem mindenki ilyen. Tegnap PASO koncerten jártunk, és láttam egy nőt. A tipikus kreatív. Nem tudom ezt nektek tökéletesen elmagyarázni, de mindannyian ismerünk egyet, aki mindig máshogy öltözik, mint a tömeg, aki egy ceruzával is össze tudja fogni a haját, akinek általában kézzel készített táskája van. Akár én is lehetnék.
Na mindegy. A nő körül -feltehetően- a munkatársai álltak, csupa férfi. Dülöngélt a zenére egy darabig, lépkedett jobbra-balra (mondanám, hogy táncolt, de ez nem nevezhető annak). Majd az egyik számra látványosan felkapta a fejét. "A kedvence!"- gondoltam. A lépkedésből, egyszer csak átment erősen bólogatóba. Egyet bólintott, majd felkapta a fejét, körbenézett, és visszatért a dülöngézéshez. Miért? Miért félünk kitörni? Miért nem hagyjuk, hogy ami bennünk van, az megmutatkozzon? Miért félünk más emberek véleményétől? Miért nem tudunk tenni az egészre, és azt csinálni amit akarunk?
Mert nem ezt látjuk. Nem megszokott az, hogyha valaki mások véleményétől mentesen él. Reggel a tükörben eldöntjük, hogy ha ebben megyek, vajon megszólnak-e, vagy tetszem majd nekik? Hogy így vajon jó-e a hajam, vagy kinevetnek majd?
DE MIÉRT? Miért nem tudunk saját magunknak megfelelni? Saját magunknak tetszeni? Azt felvenni, amiben jól érezzük magunkat, és úgy megcsinálni a hajunkat, hogy a tükör elől ellépve mosoly üljön az arcunkon?
Én most tanulom ezt. Hogy én legyek, és az én véleményem. Meg a szüleimé. De az is csak vezérgondolatként.
Kívánom nektek, hogy kezdjétek el ti is elsajátítani, hogy senkinek nem kell megfelelnetek magatokon kívül!


Szeretettel ölel mindenkit:

Kosztercsi


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇



Kép forrása: nirrimi

Megjegyzések

  1. "És ha már a másik által elfogadtuk magunk, akkor jön a pillanat, amikor felébred bennünk a szabadság vágy, mert már nem kell ahhoz más, hogy elfogadjuk magunk."
    Ez csak egy töredéke a kicsit más gondolataimnak... Látom hasonló törekvéseink vannak :P Én is ezen igyekszem :D
    http://gifon94.blogspot.be/2014/02/azt-hiszem.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik