Emlékerdő
Félálomban, lebegve a valóság és a semmi között
Gyakran visszatér egy a mindennapi képek mögött
Sután pislog kifelé, mintha szégyellné magát
Pedig eltöltöttünk együtt már jó pár éjszakát.
A képen rajtam hófehér ruha, hajam hosszú lófarokba fonva,
S csak lépdelek mezítláb, alattam zöld fű, körülöttem nagy fák.
Egyszercsak eldőlök, a puha fűbe puffanok,
S csak élvezem a tompa beszűrődő napsütést.
Béke - jut eszembe álmomban, s
Mert keltemben és jártamban ezt oly' sokszor elfelejtem
Egy pillanatra megállok, a valóságot elejtem
És hagyom.
Hagyom, hogy a testemet átjárja ez a régi, ismerős érzés.
Gyakran visszatér egy a mindennapi képek mögött
Sután pislog kifelé, mintha szégyellné magát
Pedig eltöltöttünk együtt már jó pár éjszakát.
A képen rajtam hófehér ruha, hajam hosszú lófarokba fonva,
S csak lépdelek mezítláb, alattam zöld fű, körülöttem nagy fák.
Egyszercsak eldőlök, a puha fűbe puffanok,
S csak élvezem a tompa beszűrődő napsütést.
Béke - jut eszembe álmomban, s
Mert keltemben és jártamban ezt oly' sokszor elfelejtem
Egy pillanatra megállok, a valóságot elejtem
És hagyom.
Hagyom, hogy a testemet átjárja ez a régi, ismerős érzés.
A kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése