KEDDvelem - @kadoriart
A KEDDvelem visszatért!
Utoljára bő egy éve éreztem azt, hogy be szeretném mutatni a világnak a szerintem inspiráló embereket. Olyanokat, akiket érdemes követni mondjuk Instagramon.
Mostanában sok szó esik arról, hogy az önszeretethez, az öngondoskodáshoz az is hozzátartozik, hogy olyan embereket követsz a social media platformokon, akiktől jól érzed magad. Akik ezekben a fura időkben boldoggá tesznek, nem pedig még inkább elkeserítenek.
Ilyen embereket fogok felsorakoztatni itt nektek, keddenként.
A sorban az első Dóri, aki @kadoriart néven található meg az Instagramon, és aki csodálatos grafikákkal örvendezteti meg a követőit.
1.
Mit ad neked a rajz?
Végtelen stresszt. Régen a rajzolás egy
nagyon jó módszer volt arra, hogy kiadjam magamból az érzéseimet és
megbirkózzak velük. Megtanulni rajzolni ezt kicsit elrontotta, nem olyan
egyszerű már ilyen módon feldolgozni az érzelmeim. Viszont jobb az anatómia
tudásom. Az alkotás egy olyan fontos pontja lett az életemnek, hogy nem tudom
mások hogyan élik az életüket valamilyen mindennapos alkotás nélkül. Ez az
egyik fő definícióm magamra, hogy alkotok és ha ez nem lenne, nem tudom, ki
lennék.
2.
Szokták kérdezni, hogy mióta rajzolsz.
Szerintem ez buta kérdés, mert mindenki gyerekkora óta. Én azt kérdezem, mikor
érezted először azt, hogy ezt érdemes megmutatni a nagy világnak?
Nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nem is
akarok ezzel foglalkozni, hiszen rengeteg nálam sokkal tehetségesebb, tanultabb
és kreatívabb művész van a világon, akik ellátják az efelé irányuló igényeket.
Miután végül mégis úgy döntöttem, hogy ebben az irányban szeretnék tanulni,
elkezdtem gondolkozni azon, hogyan tudnék kiépíteni egy karriert. Van pár út,
amit az ember be tud járni, ha alkot. Az egyik ilyen, amiből sokat láttam, az
az, hogy a közösségi médián felkapják és erre tud egy üzletet építeni.
Szerettem volna valami hasonlót. De sohasem gondoltam úgy a rajzaimra, hogy na
ezt érdemes megmutatni. Inkább a megfelelési kényszeremmel igyekszem valami
olyat alkotni, ami tetszhet másoknak, de én is élvezem.
3.
Van kedvenc rajzod a sajátjaid közül?
Szerintem ilyenre régen nem gondoltam. Még mielőtt elkezdtem volna tanulni, volt néhány olyan rajzom, amiket szerettem, mert kiemelkedően jobban sikerültek a többinél. Mostanában szerintem leginkább azokat a rajzokat szeretem, amiknek végre sikerült őszintének lennie, amibe bele tudtam tenni magam vagy pedig egy nagy előrelépést jelentett a stílusa számomra. Van például ez a festményem itthon, amit senki se szeret, mert szokatlanul és furcsán néz ki, nekem viszont az a kedvencem az összes közül, mivel sok elrontott vászon után sikerült végre elengednem a görcsösséget és elengednem magam.
4.
Több technikával is próbálkoztál az elmúlt
időben. Van köztük olyan, amit „kötelezővé” tennél?
Semmit se mernék kötelezővé tenni, az meg
tudja ölni az ember kedvét, főleg, ha művészetekről van szó. Mindenki más
technikában tudja őszintén kiélni magát, habár az biztos, hogy célszerű minél
több mindent kipróbálni, hogy megtaláljuk benne magunkat. Viszont egy jó
rajztanár látja, hogy milyen technikát ajánljon a diákjának, hogy a megfelelő
irányba fejlődjön.
5.
Honnan merítesz inspirációt?
Mindig máshonnan. Előfordul, hogy
egyszer csak a fejembe ugrik egy jó ötlet, de sokat böngészem a Pinterestet és
ha nagyon rajzolni szeretnék, de semmi ötletem sincs, akkor lerajzolok egy
modellt Pinterestről, vagy megpróbálkozom egy DTIYS (rajzold le a saját
stílusodban) kihívással. De egyértelműen van néhány motívum, amiktől nehezen
tudok elszakadni és ha van egy kis üres hely, amit valamivel ki kel tölteni,
akkor a könyvek, növények, eső mindig elfér rajta. Előfordul, hogy mások munkái
is megihletnek, de nagyon igyekszem, hogy véletlenül se másoljak le senkit, főleg
kredit nélkül.
6.
Mi az az álom termék, amin látod a
rajzod? És ki az az álomvásárló, aki megveszi?
Nagyon sokáig szerettem volna ruhákat
tervezni. Varrni ugyan nem tanultam meg, de nyomtattam már pólóra, ez volt a
diplomamunkám. Szerettem volna a divattal kicsit szembeállni és olyan mintákat
tervezni, amik a modern ruhák semmitmondó szövegeinek görbe tükröt mutatnak. Ha
sokat hangoztatunk valamit, az elveszíti a jelentőségét és a legtöbben úgyis
csak azt nézik a pólókon, hogy jól nézzenek ki, mindegy mi van ráírva. Az
egyetem óta még gondolkozom azon, hogy kibővítsem ezt a kollekciómat most, hogy
kicsit talán ügyesebb vagyok. De azon is kattogok, hogy milyen termékeken tudnám még elhelyezni a rajzaimat,
és az általános printeken és matricákon túl a saját kötésű füzetek jutottak
eszembe. Nem feltétlenül szeretném bekategorizálni a vevőimet, mindenképpen
olyanoknak örülnék, akik őszintén tudják őket értékelni és örülni nekik.
7.
Mi az a mérföldkő a szakmádban, amit
mindenképp el akarsz érni? Ami nélkül nem lehet meghalni?
Az első gondolatom az volt, hogy szeretném,
ha megjelenne legalább egy könyv az én borítótervemmel és az illusztrációimmal,
de ez már megvan. Viszont úgy érzem, hogy nem elég, és még nem teljesedtem ki,
nem értem el a csúcsra. Szeretnék még sokat fejlődni, hogy minél jobb alkotások
kerülhessenek ki a kezeim közül és emberek polcaira jussanak, vagy akár
falakra. Szerintem ebben a szakmában mindenkinek más a célja azon túl, hogy
elismert legyen. Én egy könyvkiadóhoz szeretnék bejutni, de nem tudom mi az a
cél, ami után már megnyugodnék, hogy végre elértem. Hiszen, ha elérek valamit,
máris magam mögött hagyom és a következőt keresem, amivel haladhatok.
8.
Kevesen tudják, de egyedi megrendelésekre
is készítesz rajzokat. Mennyire nehéz akár fénykép, vagy elmondás alapján
visszaadni valakinek a személyiségét?
Nem mondanám, hogy nehéz, igazából talán ez
az egyik rész, amit a legjobban élvezek. Bevallom, realisztikus rajzokat
annyira nem szeretek készíteni, erre való a fényképezőgép. Akármennyire
megszenvedek vele, szeretek a saját stílusomban, kicsit rajzfilmesebben másokat
lerajzolni, főleg, ha a megrendelő ad elég információt ahhoz, hogy miket szeret
az alany és milyen a személyisége.
9.
Volt egy sorozatod, amiben embereket és a
legnagyobb félelmüket rajzoltad meg. Ennek a sorozatnak a kapcsán ismerkedtünk
meg mi. Mi volt a célod ezzel, és milyen fogadtatása volt?
Hajlamosak vagyunk mások felé azt mutatni,
hogy minden rendben van és nincsenek félelmeink vagy olyan dolgok, amik
nyomasztanak. Szerencsére azt látom, hogy már egyre többen tesznek ez ellen és
képesek őszintén beszélni a dolgokról, de még mindig nehézséget jelent
sokaknak. Ráadásul a megosztás, az hogy magunkból kiadhatjuk a gondot, sokat
tud segíteni. Arra gondoltam, hogy jó lenne ezeket megjeleníteni, mindegyik
gondolatnak egy arcot adni. Így meg tudom mutatni, hogy mindenkinek van egy
(vagy akár több) meghatározó félelme, viszont mégsem egy teljesen felismerhető
fotó van emellett. Volt, aki nem is küldött magáról képet, hanem csak kaptam
egy külső leírást és az alapján rajzoltam le az illetőt és így is jól működött.
Többnyire pozitív visszajelzéseket kaptam, mindenkinek jól esett látni, hogy
nincs egyedül, ráadásul nagyon sok félelem és aggodalom olyan volt, ami
többeknél megjelent. Egy olyan ismerősöm volt, akit lehangolt, hogy Instagramon
ezeket látta. Soha semmi sem lehet teljesen tökéletes.
 |
| Önarckép |
10 Ki a kedvenc előadód? Melyik a kedvenc számod,
ami mondjuk az alkotási folyamat, vagy a rajzolás alatt szól?
Az van, hogy rajzolás közben a zenék már
nem tudnak lekötni, ezért nagyon ritkán van, hogy zenét hallgatok alkotás
közben. Leginkább sorozatokat vagy videókat nézek. Az utóbbi évben megismerkedtem
az összes Youtube drámával évekkel visszamenőleg, mivel rengeteg kommentátor
youtuber videóját megnéztem ezekről. Illetve nem szeretek filmeket nézni,
viszont szeretek youtubereket nézni, akik filmekről beszélnek. Így lehet az,
hogy életemben talán két horrorfilmet láttam, viszont majdnem az összes
horrornak tudom a sztoriját. Illetve a Jóbarátok egy olyan sorozat volt, amit
sosem láttam, egészen addig, amíg nem tudtam kitalálni, hogy mi menjen a
háttérben amíg rajzolok és úgy ítéltem meg, hogy itt az idő ezt is letudni.
Viszont, ha mindenképpen zenékről akarunk
beszélni… Egyértelműen vannak olyan bandák, akiknek a legtöbb számát szeretem,
de általában nem albumokat hallgatok, hanem ugyanazt a 10-20 számot, amiket
nagyon megszerettem. Zenét leginkább csak festés közben hallgatok, mert ahhoz
nagyobb koncentrációra van szükségem. Hogy pár példát mondjak együttesekből:
Elefánt, Little Big, Tündérvese, Billie Eilish, Csaknekedkislány és még
sorolhatnám. Szívesen belekezdenék a kedvenc zeneszámaim címeibe, de akkor
sosem jutnánk a végére. Mindenesetre, ha valakit tényleg érdekel, van egy
fókusz az insta oldalamon, ahol gyűjtögetem ezeket a zenéket.
Ez volt az eheti KEDDvelem, @kadoriart főszereplésével, akinek mindennapjait, a nevére kattintva követhetitek az instán!
Vigyázzatok magatokra, jövő héten újabb inspiráló személlyel érkezem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése