Olyan vagy, mint az áprilisi hó...
Arra kellett rájönnöm, hogy pont olyan vagy, mint az április hó...
Becsapottnak érzem magam, fázok, és fáj tőled a fejem.
Napok óta tart, és csak arra tudok gondolni, hogy Csapdába csaltál. Megint.
Hogy felrúgtad az egyezséget. Nem érdekel, hogy azt ígérted, ezúttal, majd most, ne féljek.
Most van, én rettegek, mert rájöttem, hogy pont olyan vagy, mint az áprilisi hó.
Elfogy tőled a szó, és állok hápogva az ablakban, nem értem mi történik, és egyszerre szentségelek, és fog el, valami ismerős forróság.
Nem hiszem el, hogy újra ezt csinálod, hogy újra és újra visszajössz, hogy kizárlak az ajtón, te meg visszamászol az ablakon.
Az ablakban állok, iszom a kávét feketén - ahogy tanítottad - és arra gondolok, hogy épp olyan vagy, mint az áprilisi hó.
Nem várlak, te mégis jössz. Ha vágyom rád, elkerülsz. Játszol velem, mint az a bizonyos macska, azzal a bizonyos egérrel. Csak itt még cincogni sincs erőm, mert az előző csatában mindet elvitted.
De én akkor is felálltam, és azt mondtam, majd akkor, ha áprilisban havazik...
És tessék... még csodálkozom, hogy 6 napja fáj a fejem...
Miattad.
A te hibád.
Mert olyan vagy, mint az áprilisi hó...
Kosztercsi
