10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!
1. Azt mondani valakinek: "Ez nem az, aminek látszik!"
Hányszor halljuk a filmekben ezt a mondatot? És hányszor mondjuk ki a valóságban? Na ugye! És jó nyilván, odavethetném bármikor, bárkinek, de egy tényleges szituban szeretném ellőni. Uppsz!
2. Arcon önteni egy férfit, egy pohár itallal, majd kicsit sértődötten, de nagyon boldogan távozni.
Szintén olyan filmes séma, amit a való életben nem csinálunk. De miért nem? (Jó, a legtöbbször sajnálom az italt.) Annyira szeretném ezt is egy jól eltalált pillanatban megcsinálni.
3. Jogosítványt szerezni (na jó, ehhez annyira nem ragaszkodom!).
Vannak ugye azok az emberek, akik amint betöltik a 17-et rögtön jogosítványt csinálnak, és 18 évesen már több száz kilométer van a hátuk mögött. Hát én nem ezen emberek csoportját erősítem. Én az vagyok, aki remekül működik az anyós ülésen, táncol, énekel, nevetgél, integet a bamba gyalogosoknak, és szóval tartja a legálmosabb sofőrt is. Szóval lehet, hogy erre annyira nem is vágyom. De ki tudja?
4. Belógni valami végtelenül puccos rendezvényre, és minden második emberrel elhitetni, hogy nem emlékszik rám, pedig én ismerem őt.
Full Ünneprontók ünnepe. Mennyire menő lehet szépen kiöltözni, és csak úgy elnevetgélni a vadidegenekkel. (Egyszer egy barátomék próbálták, de állítólag nagyon csúnya vége lett.... Én igazából azt se bánnám, ha kidobnának. Azt is át kell élni!)
5. Egyszer csak úgy kedvtelésből villamosra szállni, és körbemenni az egész városon (mindkét vilivel).
4 éve élek Debrecenben. De soha nem volt még annyi összefüggő időm, hogy felszálljak az Egyetemnél a vilire, és ugyanott szálljak le. Hogy nagymamát játszva ott legyek mindig. Hogy csak bedugjam a fülem, és bámuljak ki a fejemből, ameddig a villamos robog alattam a sínein. Ó, dolce far niente! (Édes semmitevés.)
6. Megdönteni valamilyen Guiness rekordot!
Fogalmam sincs, hogy miben tudnék rekordot dönteni. De mennyire menő lenne már? Például: a legtöbb zsebkendőbe kifújt orr, vagy a legtöbb fülbevaló egy fülben, esetleg a legtöbb blogbejegyzés a világon (nyilván..).
7. Férjhez menni...
Na igen. Azért bármennyire is éljük a full nagy "gyerekkort", egy idő után el kell kezdeni gondolkodni azon is, hogy mikor állapodok meg. Hogy mikor veszem lejjebb a fordulatszámot, hogy ahelyett, hogy elmenjek egy egyetemi buliba, szőnyeget válogassak az IKEÁ-ban. Nem tudom, hogy van-e rá esély, de ha lehet, 30 évesen már szeretnék minden reggel amellett a fickó mellett felkelni, aki már nem a barátnőjének, hanem a feleségének hív.
8. Olyan munkát szerezni, amit szeretek.
Egy újságírónak izgalmasak a kilátásai a saját szakmájában. Mivel a TV egyáltalán nem érdekel, ezért 30 éves koromra szeretnék egy rádió megbecsült műsorvezetője lenni, vagy mesterre járatni ezt a platformot. Hogy naponta ezren olvassák, amit gondolok. Áhh, de szép lenne.
9. Kint élni kicsit a jó öreg itáliai csizma legszebb városában.
Róma. Istenem. 3 város van, ami uralja a szívem. Kisvárda, Debrecen és Róma. A szerelem, a látványosságok, és az instant elhízás városa. Imádom. A hangulatot, az ételeket, az embereket, a légkört. Mindent. És nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem legalább egy félévet kint élni. Az lesz az igazi dolce far niente! (Ha beteljesül, és úgy jövök haza, mint a kis Gömböc, lécci ne utáljatok! :D)
10. Leülni az ágy szélére, és mosolyogva hálát adni!
Hálát adni mindenért. 30 év boldogságáért, bújáért, nehézségeiért, a családomért, a meglévő és eltűnt barátaimért, minden megszerzett és elvesztett értékemért, értetek, ezért a blogért. Mindenért.
És ha ne adj Isten az utolsót elszalasztanám, kérlek szóljatok rám!
Szeretettel ölel mindenkit a leendő 30 éves Kosztercsi:
Hányszor halljuk a filmekben ezt a mondatot? És hányszor mondjuk ki a valóságban? Na ugye! És jó nyilván, odavethetném bármikor, bárkinek, de egy tényleges szituban szeretném ellőni. Uppsz!
2. Arcon önteni egy férfit, egy pohár itallal, majd kicsit sértődötten, de nagyon boldogan távozni.
Szintén olyan filmes séma, amit a való életben nem csinálunk. De miért nem? (Jó, a legtöbbször sajnálom az italt.) Annyira szeretném ezt is egy jól eltalált pillanatban megcsinálni.
3. Jogosítványt szerezni (na jó, ehhez annyira nem ragaszkodom!).
Vannak ugye azok az emberek, akik amint betöltik a 17-et rögtön jogosítványt csinálnak, és 18 évesen már több száz kilométer van a hátuk mögött. Hát én nem ezen emberek csoportját erősítem. Én az vagyok, aki remekül működik az anyós ülésen, táncol, énekel, nevetgél, integet a bamba gyalogosoknak, és szóval tartja a legálmosabb sofőrt is. Szóval lehet, hogy erre annyira nem is vágyom. De ki tudja?
4. Belógni valami végtelenül puccos rendezvényre, és minden második emberrel elhitetni, hogy nem emlékszik rám, pedig én ismerem őt.
Full Ünneprontók ünnepe. Mennyire menő lehet szépen kiöltözni, és csak úgy elnevetgélni a vadidegenekkel. (Egyszer egy barátomék próbálták, de állítólag nagyon csúnya vége lett.... Én igazából azt se bánnám, ha kidobnának. Azt is át kell élni!)
5. Egyszer csak úgy kedvtelésből villamosra szállni, és körbemenni az egész városon (mindkét vilivel).
4 éve élek Debrecenben. De soha nem volt még annyi összefüggő időm, hogy felszálljak az Egyetemnél a vilire, és ugyanott szálljak le. Hogy nagymamát játszva ott legyek mindig. Hogy csak bedugjam a fülem, és bámuljak ki a fejemből, ameddig a villamos robog alattam a sínein. Ó, dolce far niente! (Édes semmitevés.)
6. Megdönteni valamilyen Guiness rekordot!
Fogalmam sincs, hogy miben tudnék rekordot dönteni. De mennyire menő lenne már? Például: a legtöbb zsebkendőbe kifújt orr, vagy a legtöbb fülbevaló egy fülben, esetleg a legtöbb blogbejegyzés a világon (nyilván..).
7. Férjhez menni...
Na igen. Azért bármennyire is éljük a full nagy "gyerekkort", egy idő után el kell kezdeni gondolkodni azon is, hogy mikor állapodok meg. Hogy mikor veszem lejjebb a fordulatszámot, hogy ahelyett, hogy elmenjek egy egyetemi buliba, szőnyeget válogassak az IKEÁ-ban. Nem tudom, hogy van-e rá esély, de ha lehet, 30 évesen már szeretnék minden reggel amellett a fickó mellett felkelni, aki már nem a barátnőjének, hanem a feleségének hív.
8. Olyan munkát szerezni, amit szeretek.
Egy újságírónak izgalmasak a kilátásai a saját szakmájában. Mivel a TV egyáltalán nem érdekel, ezért 30 éves koromra szeretnék egy rádió megbecsült műsorvezetője lenni, vagy mesterre járatni ezt a platformot. Hogy naponta ezren olvassák, amit gondolok. Áhh, de szép lenne.
9. Kint élni kicsit a jó öreg itáliai csizma legszebb városában.
Róma. Istenem. 3 város van, ami uralja a szívem. Kisvárda, Debrecen és Róma. A szerelem, a látványosságok, és az instant elhízás városa. Imádom. A hangulatot, az ételeket, az embereket, a légkört. Mindent. És nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem legalább egy félévet kint élni. Az lesz az igazi dolce far niente! (Ha beteljesül, és úgy jövök haza, mint a kis Gömböc, lécci ne utáljatok! :D)
10. Leülni az ágy szélére, és mosolyogva hálát adni!
Hálát adni mindenért. 30 év boldogságáért, bújáért, nehézségeiért, a családomért, a meglévő és eltűnt barátaimért, minden megszerzett és elvesztett értékemért, értetek, ezért a blogért. Mindenért.
És ha ne adj Isten az utolsót elszalasztanám, kérlek szóljatok rám!Szeretettel ölel mindenkit a leendő 30 éves Kosztercsi:
A képek forrása: freepik.com, magánarchívum
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése