Cyber szünet, avagy milyen az élet a social media nélkül

Nem hiszed el. Én sem nagyon, de masszív két héten keresztül mellőztem minden social media felületet. Az internetet, csak arra a bűnös élvezetre használtam, hogy napról napra nyomon kövessem a Két pasi meg egy kicsi életét. (Btw elérkezett az az idő, amikor Charliet Ashton váltja, így ezen élvezetnek is annyi lett. :( )

És milyen az élet a social media nélkül?

A) Nyugodt.

Az, hogy nem a telefon pittyegésére, vagy a messenger hívásra kel az ember, valami mámorító. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az emberek lustábbik fele, így biztosan, hogy nem keres fel. Mert oké, az belefér, hogy rádír, de hogy felhívjon?! Esetleg pénzt költsön sms-re? Bitch, please!

B) Szabad.

Tényleg azt csináltam, amit akartam. Két hét alatt két könyvet olvastam. Olyan beszélgetéseket folytattam le, amiket hetek, hónapok, sőt évek óta halogatok. Hosszú idők óta először volt időm normális vacsorát főzni, nem csak összedobni valamit. Illetve egy kicsit leülni saját magammal, és átgondolni, hogy most hányadán is állok az élettel, és min kellenne még változtatnom, hogy azokat a célokat érjem el, amiket tényleg akarok, és ne azokat, amiket azt hiszem, akarok. 

C) Valódi.

Amikor kinyomom az internetemet rövidebb-hosszabb időre mindig rájövök arra, hogy ki is az, aki tényleg része lehet az életemnek. Aki veszi a fáradtságot, és mondjuk egy hét után dob egy sms-t, esetleg rászánja azt a rengeteg pénzt, és felhív, hogy megkérdezze, most megint remete lettem, vagy itt hagytam az élők sorát. És ilyenkor ,mindig számot vetek magamnak, hogyha nem is lehetek fontos mindenkinek, jó érzés, hogy néhány embernek tényleg az vagyok...

K. 

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán