Gyerekszáj, felnőtt fejjel

A diákmunkám fő csúcspontja az elmúlt pár nap, amikor is kihelyeztek a város főterére. Itt számos dolog elhangzik, sok ember megfordul. Az én szemem mégis egy szökdécselő, szőke angyalhajú kislányon akadt meg.
 Már második nap láttam, és egyszerűen elvarázsolt. Szó szerint. A hangja, a szeme, a haja, a csengő nevetése, mind mind megfogott. Azt juttatta eszembe, hogy én milyen régen is voltam már gyerek. Gondtalan és felelőtlen (az néha még most is!). Amikor az volt a legnagyobb problémám, hogy amikor az apu boltba megy hoz-e nekem valamit? Hogy vajon elvihetem-e a kedvenc babámat (ami nem barbie volt, és nem virtuális) az oviba? Hogy fog-e velem játszani valaki?
 És most? Rohanok a pénz után, a jó albérlet után, a barátok után, és nem tudom hol a stop gomb. Pedig egy gyerek olyan aranyos. Nem csak kinézetre. Ahogy kinyitja a száját arra van beprogramozva, hogy mondjon valami aranyosat. Vagy olyat ami vicces, csak azért, mert olyan gyermekded.
 Nekem is vannak ám ilyen mondásaim. Anyukám, nagymamám, meg később már én is papírra vetettük ezeket, hogy amikor már ilyen "nagy" fejjel előveszem jót mosolyogjak rajta, vagy mutassam meg az egész világnak..

  • Az oviban farsangra készültünk, és az óvó nénik egy nagyon bonyolult koreográfiát tanítottak nekünk gyerekeknek. Szerettem volna az otthon lévő nagymamámnak bemutatni a mesés műsort, de zene híján mondtam, hogy nem baj, megmutatom a vége pozíciót. Fel is vettem (egyik kézbe fektetett fej, másikkal puszit dob), így álltam pár másodpercig, majd azt mondtam: "Na! Ezután lehet beszélni!"

  • Apukámmal sétáltam, amikor szembejött velünk egy fekete, szakállas, szemüveges bácsi. Már messziről kiszúrtam, és sokáig méregettem, mire feltettem a kérdést: "Apa! Ő a fiatal Mikulás?"

  • A szüleimtől egyik karácsonyra egy madarakról szóló kártyajátékot kaptam, amiben különböző tulajdonságai is fel voltak tüntetve az állatnak. Már vagy tizedjére játszottunk, mikor apukám elvitte tőlem a >>vöcsök<< kártyát. Én sokáig méláztam, majd ezt mondtam: "A vöcsök az egy jó madár, de elrepül télen, mert belefagyna a fenekébe a tó!"

  • Anyukámmal sétáltunk a városban, amikor egy felálló hajú lány ment el mellettünk. Ezt kérdeztem anyától: "Anya! Ennek a lánynak esernyő van a fején?"

  • Nagymamámat kérdeztem vagy 3 évesen: "Nagyi a te gyerünkkorodban is volt TV?"

  • Anya főzéshez készült. Elmondta, hogy csirkét fog főzni.
    "-Hogy szeretnéd enni Esztike?
  • -Hámozzuk meg előtte, jó?"

  • Egy hatalmas almán nyammogva tettem fel apukámnak a következő kérdést: "Apa! Minden gyümölcs vitaminból készült?"
Kicsi Kosztercsi

Azt hiszem befejezem mára. Ha nektek van hasonló történetetek szívesen fogadnám. Jó ezeken elmosolyogni!

Ölel mindenkit gyermeki szeretettel:

Kosztercsi

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik