jár a KEXX!
Drága Szervezők, Pultosok, Szakácsok, Biztonsági őrök, Fellépők, és végül, de nem utolsó sorban kedves Fesztiválozó Társaim!
Nem egyszerű szavakat keresnem, és találnom, arra, ami bennem zajlik. Életem második fesztiválján vettem részt: a IV. KEXX Fesztiválon.
Nagyon vártam. Izgultam, készültem, kimostam a fullcap-jeimet, kitisztítottam a deszkás cipőt, hallgattam a leendő fellépők dalait. A viszontagságos megérkezésem után egy perc alatt belecsöppentem a hip-hop mennyországba. Tökéletes volt. Minden olyan, amit szeretek: hip-hop, extrém sport, csapolt kőbányai, és csupa-csupa olyan ember, aki ugyanazért van itt, mint én: MERT A HIP-HOP HATALOM!
A felhozatal király volt. A legnagyobb "sztároktól", a feltörekvő zenekarokig, mindenki képviseltethette magát. És ebben épp ez volt a jó. Nem egy zenekarral későbbi beszélgetés során úgy összebarátkoztam, hogy tudom, a következő fellépésükön is ott leszek!
A KULTer.hu-s sátor újra hozta a megszokott, mégis kicsit formabontó stílusát. Közönségtalálkozók, felolvasóest és slam-poetry várta az arra tévedőket. Hála Istennek most is sikert arattak a kultúrával. És úgy gondolom, ez egy fesztiválon nagyon fontos dolog.
A Nagyszínpad nagy fellépői olyan hangulatot teremtettek minden nap, amiről nem is nagyon akartunk visszamászni a sátorba. A Belga, a Hősök, a StreetRoyal, az Animal Cannibals, mind-mind hatalmas tömeget vonzottak a kordonok, és a pultok köré is.
Break és a különböző extrém sportok (deszka, göri, inline, bmx) versenyei hatalmas érdeklődés mellett zajlottak le. Hiszen a KEXX ez is. Törések, zúzások, flip-flop, null-kéz, olli. Remek volt.
A sátorozás számomra egy új élmény volt. Már a felveréssel akadtak problémák, és bármennyire csálén állt is, az enyém volt. Mint az a bizonyos magyar narancs! A hangszigeteléssel akadtak problémák, volt olyan hajnal, amikor azt hittem egy felnőttfilm castingja folyik igen erőteljesen a szomszédomban, és volt, hogy vízágyon aludtam el a beázott sátramban, de túléltem. Mert ez egy fesztivál.
Aztán jött az, amire senki nem számított. Derült égből villámcsapás- szó szerint. Egyik pillanatban, még a KULTer sátorban ülünk, és várjuk a közönségtalálkozót, a következőben már nyolcan állunk egy betonba öntött (!) sörernyő alatt, és tartjuk, hogy el ne vigye az eső a fejünk felől, és ne ázzunk meg. Amikor rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, akkor irány be a KULTer sátorba. Hangcuccra ponyva, és mindenki tömörüljön össze.
Egy darabig vicces volt. Emberek, akik szaladgálnak, meg a másik véglet, aki éppenhogy cammog. Egy srác, aki a sátrával a fején közlekedik. 3 másik, akik a tegnap behozott medence alatt sündörögnek kifelé- természetesen sörért. Aztán valahogy elmúlt a mulatságos oldala. A sátrat tartani kellett, hogy ne dőljön ránk. Az eső zuhogott, a szél annyira fújt, hogy az egyik pillanatba felborultak az előbb említett sörernyők. "Na jó, ez még annyira nem gáz!" - mondogattuk- csak egy futóvihar, kibírjuk. De az eső nem halkult. Sőt. Egyre jobban és jobban esett, a szél is egyre nagyobb erőre kapott. Akkor jöttünk rá, hogy ennek a fele sem tréfa, amikor egy fa bódét megfogott, és mint egy majom a banánt tökéletesen széthajtogatta. Lapjaira.
Háromnegyed óráig küzdöttünk így. A sátor megtartásával, és azzal, hogy 30 ember mit csinál, hogyha huzamosabb ideig itt maradunk. Aztán jött az egyik főszervező, és közölte, hogy majdhogynem elállt, mindenki menjen, és nézze meg a cuccait. Szinte futva mentem a sátramhoz. Nem volt egy mai darab, vasrudakból, és vékony anyagból(azon egy ponyvával) állt, de féltem. Jogosan. Mindenem elázott. A sátor ugyan állt, körülbelül ugyanannyira, mint benne a víz. Próbáltam kimentegetni a cuccaimat belőle, ami nem ment könnyen tekintvén, hogy csak négykézláb lehetett benne közlekedni. Csurom víz voltam, az eső is újra rákezdett, amikor hallottam a hangosbemondóból, hogy azonnal hagyjuk el a területet, mert újabb vihar jön, és érkeznek a katasztrófavédelemtől. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszedtem a cuccom, és elindultam kifelé, a vészkijárathoz. Hihetetlen volt. Mint egy katasztrófafilmben. Mindenhol ágak, a sátrak tornyokban egymáson, vagy éppen a kerítésre felkenődve. A bódé széttörve, a nagyszínpad kordonjai több méterre egymástól. Műanyag poharak mindenhol, a pultok ponyvái lobognak. Ennyit tudtam megfigyelni, aztán inkább a lábam elé néztem, mert a pocsolyák is hatalmasak voltak. Többen mondták, hogy "Hé, ez olyan, mint a Sound, haver!", de igazából a kettőnek köze nem volt egymáshoz. Míg az egyiken gumicsizmában, és fél pucéron ugrálhattak, mert "csak" esett, addig Böszörményben tönkrement a fesztivál terület.
Betereltek minket a sportcsarnokba. Fél óra várakozás után közölték, hogy nagyon sajnálják, de a koncertek elmaradnak, és a rendőrség betiltotta a sör árusítását.
Hatalmas hangzavar. Hőbörgés. "Szar a szervezés!" "Ezért vettem napijegyet?!" "Ez mi a *****?"
Egy lány még azt is mondta, hogy inkább csapna belé a villám, csak buliznánk.
MI VAN?! Miért nem jutott senkinek az eszébe, hogy jól van. Hogy nem történt komolyabb személyi sérülés. Hogy az életünkbe is kerülhetett volna. Beszéltem egy lánnyal, aki épp hogy kimászott a sátorból arra ráesett egy nagyobb ág. Az információ pultosok úgy menekültek a mosdóba, mert egyikükre majdnem rádőlt a bódé.
A hőbörgés nem állt le. A fészbukon folyamatosan lázadoznak az emberek. Csak azt nem értem, miért nem jut SENKINEK az eszébe, hogy ez a szervezőknek is ugyanolyan rossz.
Gondoljatok már bele! Egy év munkájuk van abban, hogy TI jól érezzétek magatokat. Nem Istenek, hogy az időjárást is befolyásolhassák. Nekik is ugyanannyira bosszantó, és szomorú, hogy az utolsó napot nem adhatták meg nekünk.
Inkább köszönjük meg, az előző hármat!
Tudom, hogy nem egyszerű feladat, de próbáljunk meg emlékezni a KEXX-ből az első három napra. Köszönjük a fellépőknek, hogy gatyába ráztak minket, és alázattal csináltak jó kedvet! A szakácsoknak, hogy nem haltunk éhen. A pultosoknak, hogy kőbányait csapoltak a poharunkba, és mindig kedvesen mosolyogtak. A biztonsági őröknek, hogy vigyáztak Ránk. A fesztiváltársaknak, hogy mindig volt egy plusz szál cigijük, egy korty sörük, vagy el lehetett velük röhögcsélni adott témákon. És KÖSZÖNJÜK meg a SZERVEZŐKNEK. Rengeteg munkájuk volt abban, hogy mi jól érezzük magunkat. Erre kell emlékeznünk. A hálára, amivel nekik tartozunk.
Jövőre mindenképp ott leszek. Csak eső kabáttal, és gumicsizmában!
KÖSZÖNÖM SZERVEZŐK! KÖSZÖNÖM KEXX!
Nem egyszerű szavakat keresnem, és találnom, arra, ami bennem zajlik. Életem második fesztiválján vettem részt: a IV. KEXX Fesztiválon.
Nagyon vártam. Izgultam, készültem, kimostam a fullcap-jeimet, kitisztítottam a deszkás cipőt, hallgattam a leendő fellépők dalait. A viszontagságos megérkezésem után egy perc alatt belecsöppentem a hip-hop mennyországba. Tökéletes volt. Minden olyan, amit szeretek: hip-hop, extrém sport, csapolt kőbányai, és csupa-csupa olyan ember, aki ugyanazért van itt, mint én: MERT A HIP-HOP HATALOM!
A felhozatal király volt. A legnagyobb "sztároktól", a feltörekvő zenekarokig, mindenki képviseltethette magát. És ebben épp ez volt a jó. Nem egy zenekarral későbbi beszélgetés során úgy összebarátkoztam, hogy tudom, a következő fellépésükön is ott leszek!
A KULTer.hu-s sátor újra hozta a megszokott, mégis kicsit formabontó stílusát. Közönségtalálkozók, felolvasóest és slam-poetry várta az arra tévedőket. Hála Istennek most is sikert arattak a kultúrával. És úgy gondolom, ez egy fesztiválon nagyon fontos dolog.
A Nagyszínpad nagy fellépői olyan hangulatot teremtettek minden nap, amiről nem is nagyon akartunk visszamászni a sátorba. A Belga, a Hősök, a StreetRoyal, az Animal Cannibals, mind-mind hatalmas tömeget vonzottak a kordonok, és a pultok köré is.
Break és a különböző extrém sportok (deszka, göri, inline, bmx) versenyei hatalmas érdeklődés mellett zajlottak le. Hiszen a KEXX ez is. Törések, zúzások, flip-flop, null-kéz, olli. Remek volt.
A sátorozás számomra egy új élmény volt. Már a felveréssel akadtak problémák, és bármennyire csálén állt is, az enyém volt. Mint az a bizonyos magyar narancs! A hangszigeteléssel akadtak problémák, volt olyan hajnal, amikor azt hittem egy felnőttfilm castingja folyik igen erőteljesen a szomszédomban, és volt, hogy vízágyon aludtam el a beázott sátramban, de túléltem. Mert ez egy fesztivál.
Aztán jött az, amire senki nem számított. Derült égből villámcsapás- szó szerint. Egyik pillanatban, még a KULTer sátorban ülünk, és várjuk a közönségtalálkozót, a következőben már nyolcan állunk egy betonba öntött (!) sörernyő alatt, és tartjuk, hogy el ne vigye az eső a fejünk felől, és ne ázzunk meg. Amikor rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, akkor irány be a KULTer sátorba. Hangcuccra ponyva, és mindenki tömörüljön össze.
Egy darabig vicces volt. Emberek, akik szaladgálnak, meg a másik véglet, aki éppenhogy cammog. Egy srác, aki a sátrával a fején közlekedik. 3 másik, akik a tegnap behozott medence alatt sündörögnek kifelé- természetesen sörért. Aztán valahogy elmúlt a mulatságos oldala. A sátrat tartani kellett, hogy ne dőljön ránk. Az eső zuhogott, a szél annyira fújt, hogy az egyik pillanatba felborultak az előbb említett sörernyők. "Na jó, ez még annyira nem gáz!" - mondogattuk- csak egy futóvihar, kibírjuk. De az eső nem halkult. Sőt. Egyre jobban és jobban esett, a szél is egyre nagyobb erőre kapott. Akkor jöttünk rá, hogy ennek a fele sem tréfa, amikor egy fa bódét megfogott, és mint egy majom a banánt tökéletesen széthajtogatta. Lapjaira.
Háromnegyed óráig küzdöttünk így. A sátor megtartásával, és azzal, hogy 30 ember mit csinál, hogyha huzamosabb ideig itt maradunk. Aztán jött az egyik főszervező, és közölte, hogy majdhogynem elállt, mindenki menjen, és nézze meg a cuccait. Szinte futva mentem a sátramhoz. Nem volt egy mai darab, vasrudakból, és vékony anyagból(azon egy ponyvával) állt, de féltem. Jogosan. Mindenem elázott. A sátor ugyan állt, körülbelül ugyanannyira, mint benne a víz. Próbáltam kimentegetni a cuccaimat belőle, ami nem ment könnyen tekintvén, hogy csak négykézláb lehetett benne közlekedni. Csurom víz voltam, az eső is újra rákezdett, amikor hallottam a hangosbemondóból, hogy azonnal hagyjuk el a területet, mert újabb vihar jön, és érkeznek a katasztrófavédelemtől. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszedtem a cuccom, és elindultam kifelé, a vészkijárathoz. Hihetetlen volt. Mint egy katasztrófafilmben. Mindenhol ágak, a sátrak tornyokban egymáson, vagy éppen a kerítésre felkenődve. A bódé széttörve, a nagyszínpad kordonjai több méterre egymástól. Műanyag poharak mindenhol, a pultok ponyvái lobognak. Ennyit tudtam megfigyelni, aztán inkább a lábam elé néztem, mert a pocsolyák is hatalmasak voltak. Többen mondták, hogy "Hé, ez olyan, mint a Sound, haver!", de igazából a kettőnek köze nem volt egymáshoz. Míg az egyiken gumicsizmában, és fél pucéron ugrálhattak, mert "csak" esett, addig Böszörményben tönkrement a fesztivál terület.
Betereltek minket a sportcsarnokba. Fél óra várakozás után közölték, hogy nagyon sajnálják, de a koncertek elmaradnak, és a rendőrség betiltotta a sör árusítását.
Hatalmas hangzavar. Hőbörgés. "Szar a szervezés!" "Ezért vettem napijegyet?!" "Ez mi a *****?"
Egy lány még azt is mondta, hogy inkább csapna belé a villám, csak buliznánk.
MI VAN?! Miért nem jutott senkinek az eszébe, hogy jól van. Hogy nem történt komolyabb személyi sérülés. Hogy az életünkbe is kerülhetett volna. Beszéltem egy lánnyal, aki épp hogy kimászott a sátorból arra ráesett egy nagyobb ág. Az információ pultosok úgy menekültek a mosdóba, mert egyikükre majdnem rádőlt a bódé.
A hőbörgés nem állt le. A fészbukon folyamatosan lázadoznak az emberek. Csak azt nem értem, miért nem jut SENKINEK az eszébe, hogy ez a szervezőknek is ugyanolyan rossz.
Gondoljatok már bele! Egy év munkájuk van abban, hogy TI jól érezzétek magatokat. Nem Istenek, hogy az időjárást is befolyásolhassák. Nekik is ugyanannyira bosszantó, és szomorú, hogy az utolsó napot nem adhatták meg nekünk.
Inkább köszönjük meg, az előző hármat!
Tudom, hogy nem egyszerű feladat, de próbáljunk meg emlékezni a KEXX-ből az első három napra. Köszönjük a fellépőknek, hogy gatyába ráztak minket, és alázattal csináltak jó kedvet! A szakácsoknak, hogy nem haltunk éhen. A pultosoknak, hogy kőbányait csapoltak a poharunkba, és mindig kedvesen mosolyogtak. A biztonsági őröknek, hogy vigyáztak Ránk. A fesztiváltársaknak, hogy mindig volt egy plusz szál cigijük, egy korty sörük, vagy el lehetett velük röhögcsélni adott témákon. És KÖSZÖNJÜK meg a SZERVEZŐKNEK. Rengeteg munkájuk volt abban, hogy mi jól érezzük magunkat. Erre kell emlékeznünk. A hálára, amivel nekik tartozunk.
Jövőre mindenképp ott leszek. Csak eső kabáttal, és gumicsizmában!
KÖSZÖNÖM SZERVEZŐK! KÖSZÖNÖM KEXX!
Kosztercsi
(A fotó a KEXX fesztivál hivatalos facebook oldaláról származik!)
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése