"Ha valaki írásban üvölt, az pirossal tegye!"

Én üvölteni tudnék. Most feketével, de üvöltök. Toporzékolok, és sírnék. Mint egy gyerek. De nem tehetek róla.
Nem elég a hétfő. Nem, tényleg nem. Még fokozzuk. Mert Eszterke úgyis elbírja.
Nagyon sokáig tudok tűrni. Ezért kifejezetten jó a munkamorálom, mert sok mindent rám lehet bízni, és azon túl, hogy néha picsogok miatta, teljesítem. Mindet. Egytől egyig.
De egy idő után nekem is sok. Egy idő után üvöltök, és kiállok magamért. Nem hagyom, hogy bántsanak. Azért, amiért nem én vagyok a felelős. Vagy olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak.
Egy egyetemista élete nem, fenékig tejföl. Persze nem panaszkodom, hiszen a buliból is kiveszem a részem rendesen... De egy idő után azt érzem, hogy néha nekem is járna az elismerés. Egy köszönöm. Vagy egy büszke vagyok Rád.
Vagy bármi, amivel egy undorító hétfőt jobbá lehetne tenni.
De nem. Ez a hétfő nem ilyen lett.
Mindegy is. Majd jövő héten...

Kosztercsi


A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Túlélni mindenek felett - avagy gondolatok a karantén alatt 1.