Elveszni az elveszettségben

Amikor van egy barátod
Olyan, akivel a jót s a rosszat megosztod
Egy olyan, akivel minden vicc viccesebb
Na, annál nincs értékesebb.

S amikor az életetekre valami kiömlik
Olyankor egy-két rossz szó elhangzik
És mire észbe kapok oda a jó viszony
Azon kapom magam, hogy könnyeimet iszom.

Hogy menekülnék a világ szeme elől
Hogy ami eddig éltetett, az már szinte megöl
És idegenekként megyünk el egymás mellett
A barátságunk varrása egyre inkább feslett.

És csak ülök egymagam, fejemből bámulok ki
A fülemben énekel a Csík és Kiss Tibi
És érzem, hogy nincs aki hazavezet,
És én leszek az, ki egy barátságot eltemet.

Hantjánál állva egyedül pityergek
Felidézem azokat a régi szép perceket
Amikor még nevetve ittuk a sört
S nem állt közénk ilyen göcsört.

Amikor még a szemembe nézett, ha mellettem elment
Amikor még vicceket mesélt, főleg illetlent
Amikor még nem éreztem, hogy én vagyok a hibás
Na ennek aztán vége, ez nem vitás!

K.

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán