Jegyzet a Húgomhoz

7 év van köztem és a húgom között.  Sosem jöttünk ki igazán. Mindig volt valami, amin össze lehetett veszni. Egy új barbie, az utolsó süti, vagy épp anyáék figyelme. Amikor a szüleink elváltak a helyzet még rosszabb lett. Mindketten máshogy dolgoztuk fel azt a fajta gyászt,ami egy kapcsolat végét jelentette. Nagyon nehéz volt mindkettőnknek,és ahelyett, hogy összetartottunk volna, még inkább elfordultunk a másiktól. Aztán egy évvel ezelőtt elkerültem egyetemre. Minden megváltozott. Azt éreztem, hogy hiányzik. És nem csupán a csipkelődés, nem csak a civódás, hanem az ölelése, a hangja, a buta kacaja, és a gyermeteg kérdései. Hisz gyermek még. És mégis már majdnem felnőtt! Már nem veszekszünk az utolsó sütiken, inkább arról érdeklődik, hogy ez a fiú szép-e, és mi lenne, ha azzal meg járna. És én nem akarom elhinni. A szemem előtt nőtt fel a Kishúgom, és a barbiekat lassan felváltják a húsvér fiúk. A Tökmagból Tinimag lett. Akire büszke lehetek! De bárhol is vagy,tudd meg: Szeretlek!


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban