Szemüveg mögül


A szemüvegem mögül mindenki olyan nagy, 
Szinte el sem hiszem, de hidegen hagy
Hisz a picit is ugyanolyan lelkesedéssel nézem,
És a munkámat még mindig egy szó nélkül végzem.

Szemüvegben, láthatóan megyek előre,
Ügyet sem vetve hóra, fagyra, esőre
Mert az első mindig a kötelesség kell, hogy legyen
Akkor is, ha túl van az Óperenciás hegyen.

Hisz vakon nem mehetünk át egy egész életen,
Épp itt az ideje szemet nyitni, életem
És rácsodálkoznod arra, ami körülötted van
Hogy a világ néha nő is, nem csak összezuhan.

Mert ha depresszióba burkolózva takarod el szemed,
A játékot soha meg nem nyered
S vesztesként állhatsz az örökkévalóságban 
Akkor már hiába látod a mindenséget egy apróságban.

Hisz a nap ott van, egy tulipán levelén,
S a gyermek mosolya mamám háza fedelén
Mert mindennek örülhetsz, csak nézz körül
Kukkants ki néha a szemüveg mögül. 

Kosztercsi



A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Túlélni mindenek felett - avagy gondolatok a karantén alatt 1.