sebek
Két héttel ezelőtt, a húgom ballagásán megvágtam magam. Éppen a dekorációjával bajlódtam, amikor óriási sebet ejtettem az ujjamon. A buzogó piros vér, csak úgy ömlött ki belőle, minthogyha mindig is arra várt volna, hogy végre kiengedjék onnan.
Ma reggel kézmosás közben néztem az ujjam. Már alig látszik valami. Az óriási seb eltűnt, a fájdalom tovaszállt. Úgy gyógyult be, hogy észre se vettem.
Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon a lelki sebeink is így vannak-e. Úgy gyógyulnak, hogy észre se vesszük? Néhány napig még fáj, aztán mintha mi se történt volna, már nyoma sincs?
Valamelyik nap rendezgettem a blogomat, így néhány régebbi bejegyzésemet is visszaolvastam. Tévhit az, hogy egy író, költő minden művére emlékszik. Érzésekre emlékszik, arra viszont nem mindig, hogy azok hogyan jöttek ki belőle.
Na szóval, visszaolvasva több, mint 5 év érzéseit, szörnyű elhatározásra jutottam: nekem többször fájt, mint nem.
Rengeteg sebet szereztem, aminek mára vagy teljesen nincs nyoma, vagy csak egy piciny karcolás.
Ez a legnagyobb üzenet az életben. Én pedig igyekszem úgy élni minden napot, hogy ne szerezzek sebeket. Viszont, ha mégis sikerül, akkor próbálok arra gondolni, hogy begyógyul. Néhány nap, hét, hónap, vagy év, és nyoma sem lesz. Vagy épp csak annyi, hogy jelzés értékkel ott maradjon: harcoltál, megsérültél, de TE kerültél ki belőle győztesen!
Ma reggel kézmosás közben néztem az ujjam. Már alig látszik valami. Az óriási seb eltűnt, a fájdalom tovaszállt. Úgy gyógyult be, hogy észre se vettem.
Azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon a lelki sebeink is így vannak-e. Úgy gyógyulnak, hogy észre se vesszük? Néhány napig még fáj, aztán mintha mi se történt volna, már nyoma sincs?
Valamelyik nap rendezgettem a blogomat, így néhány régebbi bejegyzésemet is visszaolvastam. Tévhit az, hogy egy író, költő minden művére emlékszik. Érzésekre emlékszik, arra viszont nem mindig, hogy azok hogyan jöttek ki belőle.
Na szóval, visszaolvasva több, mint 5 év érzéseit, szörnyű elhatározásra jutottam: nekem többször fájt, mint nem.
Rengeteg sebet szereztem, aminek mára vagy teljesen nincs nyoma, vagy csak egy piciny karcolás.
Begyógyul.
Ez a legnagyobb üzenet az életben. Én pedig igyekszem úgy élni minden napot, hogy ne szerezzek sebeket. Viszont, ha mégis sikerül, akkor próbálok arra gondolni, hogy begyógyul. Néhány nap, hét, hónap, vagy év, és nyoma sem lesz. Vagy épp csak annyi, hogy jelzés értékkel ott maradjon: harcoltál, megsérültél, de TE kerültél ki belőle győztesen!
K.
A kép forrása: freepik.com
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇
Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇
Megjegyzések
Megjegyzés küldése