Az öngondoskodás nem egyenlő az önzőséggel!
Én is többször írtam már arról, hogy magunkról gondoskodni igenis kell. A lelkünkkel, testünkkel való foglalkozás befektetett és nem elpazarolt idő. Hogy mi is tartozik az öngondoskodás halmazába, és miért nem egyenlő az önzéssel, erről fogok ma írni.
Miért van az, hogyha egy nap saját magadat helyezed előtérbe, a munkád, családod, párod, barátaiddal szemben, akkor azonnal egy önző p*csa, f*sz vagy?
Mikor jutottunk odáig, hogy a magammal való foglalkozás önzőségnek számít?
Ez a több, mint egy éve húzódó Covid helyzet a legkeményebbeket is földre nyomta már. És nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy
ez egyáltalán nem szégyen.
Egy olyan ismeretlen ellenséggel állunk szemben, akiről még mindig csak alig-alig tudunk valamit. Aki egyetlen pillanat alatt felborította azt, amit addig úgy ismertünk: élet.
És vannak napok, amikor nincs kedvünk semmihez. Amikor csak feküdnénk, és ha szerencsések vagyunk, meg is tehetjük. És fekszünk, értetlenül? Mi bajom van? Miért nem jobb? Miért nem enyhül?
Most egy olyan titkot osztok meg, ami nekem a legnagyobb mélységekből sikerült már visszajönni:
add át magad neki.
Örökké nem lehet erősnek lenni. És őszinte leszek: nem is kell!
Igenis el lehet gyengülni néha, meg lehet élni óriás mélységeket, hogy aztán a legnagyobb magasságba emelkedhessünk.
Sírni kell? Sírj. Üvölteni akarsz? Üvölts! Csokira vágysz? Egyél csokit! Tegyél meg mindent, amit a lelked, tested megkíván. És érezni fogod. Érezni fogod azt a pontot, ahonnan nincs tovább lefelé.
Ott indul az öngondoskodás.
Ott vegyél egy hosszú zuhanyt, vagy engedj meg egy kád forró, habos fürdőt. Moss hajat, dörzsöld át a tested, testápolózz, kend be az arcod a legfinomabb krémmel. Főzd, vagy rendeld a kedvenced, ha kívánsz igyál mellé egy pohár italt. Kényeztesd magad, mintha csak egy luxus szállodában lennél. Ha úgy érzed, van kedved, írd meg az elmúlt napjaidat. Ha más nem mementóként. Álljon ott feketén-fehéren, hogy rossz volt, de most már jobb. Hogy megengedted magadnak azt, ami jár.
Ennyi és nem több.
Mert míg - még mindig - az folyik ránk mindenhonnan, hogy önmegvalósítanunk kell ezekben a nehéz időkben, lassan eltűnik az Ön. Elveszítjük önmagunkat, a valósággal ápolt kapcsolatunkat, az időérzékünket, a józanságunkat.
Szóval az önmegvalósításból jelenleg sokkal fontosabb az ÖN. És hogy neked mi a jó, csak te tudod. Hallgass a tested és a lelked jelzéseire!
És egyáltalán, légy boldog, ha tudsz.
Ha nem, akkor pedig csak élj túl!
K.
Ez szólt, míg írtam: 🎧
Forrás: Unsplash.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése