A szégyen napja

Január 28-át hivatalosan is a szégyen napjává nyilvánítom. Most! Itt! Pecsét, dátum, cöröcörö.
Nem tudom ti miben hisztek. A karmában, a végzetben, a sorsban, Istenben, de higgyetek bármiben is, tudnotok kell hogyha rossz történik veletek az nem hiába történik. Ezzel nincsen is probléma. A jó tett helyében jót várj mondás bizony sokszor fordítva is elsülhet. Tehát értem a gondolatmenetet, amit nem értek az az, hogy miért kell egy büntetéslavina, egy balszerencse periódus ahhoz, hogy valaki bűnhődjön? Napok, hetek óta húzom az igát, próbálok jól teljesíteni, és megfelelni ezer felé, és még is a lekvár alján csücsülök, már jó ideje. A mai nap rakta fel a koronát az amúgy is rózsás élethelyzetemre. Bementünk a boltba a párommal, és én kis naiv kártyával akartam fizetni. Kétszer húzta le a kártyát az eleinte szimpatikusnak tűnő pultos lány, aki mint utóbb kiderült annyira nem is aranyos. Az a szégyen ért, hogy vissza kellett adnom az egyik megvásárolni kívánt terméket, mivel a kártyámon lévő összeg nem fedezte mind költségét.
Jó, eddig annyira nem is gáz. Gondoltam ez van, Isten figyel a fogyókúrámra. Az ennél is megalázóbb jelenet akkor következett, amikor felszálltam a buszra, hogy meglátogassam a barátnőimet-hozzáteszem előtte körülbelül 5-ször utaztam ugyanezen az útvonalon. Az egyik megállónál hatalmas fejetlenség, emberek szaladgálnak, és nem tudják eldönteni hogy le vagy felszálljanak. A fejetlenség közepén- a szó legszorosabb értelmében- hátravágódik egy nő, mondván: "Mekkora bolondok háza van itt! Na akkor, jegyeket, bérleteket!" Nem. Nem ennyire egyszerű a történet, hogy bérlet/jegy nélkül utaztam. Mutatom a bérletet, közben anyukám telefonon a fülemen, mire közli a nő, hogy hát, bizony ezen nincsen semmilyen szám, ami igazolná, hogy az enyém a bérlet, úgyhogy sajnos meg kell büntetnie. Már ekkor arra lettem figyelmes, hogy a buszon utazó húsz ember 40 szeme engem figyel, de a legmegalázóbb ezután következett!
Eszter: -Mennyi a büntetés?
Ellenőr: -300 a helyszínen. Tudja rendezni?
E.: -Ööö, nem.
Ell.: -Semmi probléma, akkor elveszem a bérletét. Holnap itt és itt, ekkor és ekkor kaphatja vissza. Kellene nekem egy személyigazolvány, illetve egy lakcím igazoló.
E.: -Tudja megérkezett a diákom, de az otthon van, és ezért nem akartam az ideiglenest rá írni...
Ell.: -Nézze, én ezt megértem. De 14-én kiváltotta a bérletet. Ma meg már 28.-a van. Nem volt ideje eddig??
E.: -Nem... És milyen összeg ellenében kaphatom vissza a bérletem?
Ell.: -Hm. A helyszínen 300, akkor 400 forint. Vigye be ezt a csekket, de nem ezt az összeget kell fizetni(12300), hanem a 400-at. További szép estét.
E.:- Viszlát.
És a nő, mint Mary Poppins, esernyőt ragadván olyan gyorsan eltűnt a szemem elől, hogy szinte már látni véltem, hogy tényleg az esernyője repíti fel, a flancos karszalagjával, és a bérletemmel a zsebében. Valószínűleg nem így történt de a napi/ heti kialvatlanságom, és a sorozatos balszerencséim után ennyi hallucináció szerintem még éppen belefér.
Fránya bérlet!

Úgy hogy mindenkit óva intek! Írjatok valami számot a bérletre!!
És innentől kezdve, óvakodjatok, sőt ha lehet kerüljétek is el a január 28-át!

Meleg öleléssel, bérlet nélkül:


K.



Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik