Éjjeli szerenád

Éjszaka van, az álom engem mégis elkerül,

Ilyenkor zárt pillám mögött arcod felmerül.

Szomorú, hogy a Hold minket külön lát,

Emiatt viszont szívünkben nincsen gát. 

Mellettem kéne fekned, karjaiddal átfonva

A homlokomra szerelmesen csókot nyomva

Félve fognod, hisz ma éjjel végem lehet

Te védenéd meg az én életemet.

Csókod édes, akár az aranyló, pergő méz

A szemed bódító, mikor a szemembe néz.

Elvarázsol minden egyes ékes szavad

Lélegzem illatod, mit áraszt a nyakad.

A szavak, s e vers igazán nem mond el semmit

Szívem majd szét robban, tiedben soká', de elring.

Pillám lassan csukódik, lágyan futok feléd,

Kiáltom a világba: az én szívem a tiéd!

Kosztercsi

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Kép forrása: freepik.com