Az örömhír ünnepe egy nemzeti gyász napon?

Soha, ismétlem soha nem politizálok. Ha a baráti társaságom politikáról kezd társalogni, én illedelmesen kimaradok. Nem azért mert nincs véleményem, hanem azért, mert nem akarom hangoztatni. Mert úgy gondolom, hogy annak nincs ott helye. Hogy hol van? Véleményem szerint, bennem. Mélyen.

Épp ezért volt nagyon fura, hogy amikor ma azt olvastam valahol, hogy az örömhír ünnepe van, és ezt meg is osztottam néhány helyen, néhány ismerősömmel, mindenhol csak letorkolást kaptam, hogy hagyjam már most ezt, meg amúgy is, ez egy nemzeti gyász nap, és ki a f*szom akar itt örülni bárminek is.

Talán igazuk van, talán nem. Ez a politikai hovatartozásunktól függ. Abból viszont nem engedek, hogy igenis meg kell találnunk egy ilyen nap után is azt az akár egyetlen egy dolgot, aminek örülni tudunk! Miért? Mert biztosan volt már ettől rosszabb napunk, amikor ugyanúgy találtunk örömre okot. Mert történnek ettől sokkal nagyobb tragédiák, amik után ugyanúgy meg kell találni a mosolygás tárgyát. És vállalom, hogy én vagyok túlságosan szentimentális, esetleg gyermeteg lelkű, de ameddig ver a szívem, és ameddig levegőhöz jut a szervezetem, addig történjen bármi: én igenis minden napnak megfogom keresni a maga örömét.

És amikor majd egy kicsit megbékéltetek, kijózanodtatok, megpihentetek, akkor kérlek Benneteket, hogy tegyetek Ti is így!

K.

A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán