Kosztercsi írásai

  Tegnap volt a nyár állítólag "leghullócsillagosabb" estéje. Persze, hogy minderről, csak hajnali kettőkor értesültem, és úgy lemaradtam róluk, mint a sicc.   Kicsit bosszankodva hajtottam álomra a fejem, majd az jutott eszembe, hogy igazából nem is tudtam volna kívánni semmit. Annyira jó most körülöttem minden. Szó szerint mindenem megvan. A boldog családi kör, a munkahelyi előrelépés, a magánéleti csoda, az igaz barátaim közelsége. Ezentúl mit kívánhatnék még? Tökéletes!   Olyannyira, hogy újra és újra beugrik a Bridget Jones naplójának azon jelenete, hogy retteg, hogy mikor üt be a sz×r ennyi jó után? Hogy vajon tényleg megérdemlem-e, hogy boldog legyek. Erre a barátaim azt mondják hülye vagyok. Persze, hogy az. Egy gyáva hülye. Csak sokszor eszembe jut, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül. Hogy hány hullócsillag vitte el magával a kívánságaimat, és semmi. Aztán most, a semmiből, hullócsillag és hókuszpókusz nélkül rendbe jött minden, és ténylegesen boldog...

Említettem a blog FB oldalán, hogy elindítok egy sorozatot, amiben havonta valaki más munkáját közlöm le. Engem ezután maga alágyűrt, valami ádáz betegség, így most pótolom ezt. Tessék parancsolni: Nincs se de, se ha, se vagy… Hiszed még a jót? S mi egy éve volt? Te voltál a katlan, s én a tó. Demagóg bástyák fonták körbe tested, Kiálts hát nagyot s én rögvest ott termek. Miért félsz még mindig? Mond hát el kedves! A változásnak füstje minket már belengett. Fejünk felett fortyogó fekete fellegek.. De hiszed még a jót? A lelkemből áradót? Nézz most rám kérlek, majd én mesélek J .. Furcsa játékot űzünk, hisz bilincsben a szívünk, Megrekedt sorsunknak tiszta vizet szűrünk. A vihar is odébb állt, hörögve kuncog, Mert szép lassan rájött, hogy mindenki undok. Állj meg! Még várj! Érzed ezt? A köztünk elsuhanó szimmetria illatát mi körbevesz? Na és a két szempár közti döbbenet…? Szellő táncol a hajadban s pillangó repked a hasadban. De én csak állok n...

Beavatni a legnehezebb, mikor megnyílsz Mikor egy idegent a lelkedbe meghívsz Leülteted, megsimítod, mosolyogsz Majd nagy levegőt veszel és belefogsz. Kutatod a szemét, vajon mit gondol? Melletted, vagy ellened voksol? A szavai féltőek vagy haragosak? És igazak, vagy hamisak? A szavaiból érzem, komolyan gondolja, "Majd együtt", "reméljük" azt mondja És fura, de hiszek neki, én sem értem De egyszerre, hirtelen megnyugszik a vérem. Mosolygok, ha látom, ha írását olvasom Napról napra egyre jobban akarom. Mert megnyílni valakinek egyáltalán nem könnyű Csak annak lehet, ki igazi és számodra nem mű. Valaki, ki érdekel és ez vica verse Akinek előtted heverhet a lelke Akinek a boldogsága fontosabb a tiednél Akinek mindent mindig elhihettél. K. A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig...

boldognak lenni nem tudni mit jelent mosolyogva élni az éveket- örökké? örülni mindennek feltétel nélkül, akkor is ha fáj- ott legbelül? miért?-kérdem újra újra álarcot felvéve- indulok az útra. K. A kép magánarchívumból való. Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Tegnap előtt Erdélyben jártunk, Szilágynagyfaluban. Évek óta részesei vagyunk egy tuzséri tábornak, ahová határon túli gyerekek érkeznek két hétre táborozni. Ennek a falunak a testvértelepülése Szilágynagyfalu. Az utazás apropója egy Nyugdíjas Klub találkozó. Hajnalban keltünk (4-kor!!) és ötkor már a buszon ültünk. A csipát se töröltem ki a szememből, bár nem is volt rá szükség. Fülest be, Hősöket full hangerőre, és kezdődhet az utazás. Kb. 3-4 órát utazhattunk, de az el-elpilledéseim miatt nem vagyok benne biztos. Csak akkor eszméltem fel, amikor már lökdöstek hátulról, hogy megérkeztük, keljek. Egy hatalmas kapuív előtt tett le a busz. Olyan volt ez, mint az ódon filmekben, a borostyánnal átfuttatott bejárat, ahol a hősszerelmes titkon találkozik a gyönyörű főszereplőnővel, és ott szeretnek egymásba igaz szerelemmel. Beljebb lépkedve a köveken- amiből Anya rögtön felvett egyet, mint mindig- egy romos kastélyhoz értünk. Az emléktábla szerint a Bánffy családé volt. Egy kis pogá...

A szívemhez közelálló emberek Legyenek fiúk, lányok, gyerekek Megérdemlik néhanapján Hogy verset költsek róluk aztán elszavaljam. Hogy rímbe szedjem, mily' csodásak Gebék-e, vagy épp formásak Hogy miért szeretem annyira őket Elsődlegesen a nőket, de a férfiakat is! És eközött a nép között felsejlik egy lény, lány Kinek érkeztekor felsejlik a fény, làgy. Ki nővérem lehetne, de igazából a húgom Kivel megosztom mindenem: cigim, rumom és a szívemet. Ki egy rókatündér lehetne tán A fiúk szívében vad orkán Kinek esküvőjén vőfély leszek Lyukas kanálból húslevest eszek, vagyis próbálok. Akivel három éve sodort össze sors, élet- ki hogy hívja Azóta életünket közös penna írja Megéltünk már sok szépet, órák, Síkfő, Róma Volt, hogy egyszerre állt be a kóma néha. De ez a ritka szép lány huszonhárom lett most Igaz még nem főz és nem mos De bájos, kedves és okos Barátainak sok örömöt okoz nagyjából. És drága kedves Firefox,édes Emese Soha nem ér véget köztünk ...

Van egy olyan ocsmány betegség, Amit ismert minden nagy fejedelemség, Főleg Nagy Sándor, a hódító, Ez nem más, mint mikor ömlik a szó. Mikor a csapot megnyitva betűk hada zúdul, És hiába ellenkezel keményen, rútul, Van valaki, ki csak mondja és mondja, Lyukat égetve vele a hasadba. Akinek mindenről van véleménye, és megosztja veled, s az energiádat lefosztja Mert csacsog kicsit erről, utána meg arról, Az ilyen akkor aranyos, ha pizsamában horkol. Kosztercsi A kép forrása: freepik.com Amúgy követsz már  Facebookon ? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇 Instagramon  pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇