Az én nagy és erős édesapám

Édesapa! Milyen volt a karodba fogni?
Könnyező szemmel szemembe nevetni
Gügyögni, játszani, félteni, felkapni, 
Szaladni, simizni, aggódni, dorgálni?

Milyen volt, amikor már jártam?
Amikor az oviban egy verssel egyedül kiálltam?
Amikor karácsonykor kicsi kezem készített neked ajándékot,
Amikor magamat földhöz vágva akartam a játékot.

Milyen volt, mikor először mentem suliba?
És amikor 16 évesen az első buliba?
Milyen volt, mikor az első fiút hazavittem,
Amikor hat év  után utoljára vettem fel a refis ingem?

Milyen volt, amikor megtudtad felvettek?
Amikor már félig-meddig a kezem elengedted
A te elköltözésed után én is elmentem.
És volt pillanat, amikor azt hittem elvesztem....

És Apa? Ugye mindig fogsz szeretni?
A gyerekeim szemébe könnyezve nevetni.
És megtanítani őket mindenre, amire engem
Ez az egy dolog, amit kíván lelkem.

Mert Apa, azt tudnod kell, hogy szükségem van Rád!
És bármi is történt, nekem mindig Te vagy a Család.
Csak annyit, hogy köszönöm, hogy vigyázol Rám
Te, az én nagy és erős édesapám! 

K.


A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Túlélni mindenek felett - avagy gondolatok a karantén alatt 1.