"Mindenre rá kell lépni, mert elviszi a szél!"

Hétfőn színházban voltam. Az előadás után közönségtalálkozóra is volt lehetőség. Szilágyi Tibor- az Üvegtigris óta- mindenki Oszi bácsija, egy nagyon izgalmas történetet mesélt el. A Shakespeare-i korban nagyon drága volt a szövegkönyv, ugyanis kézzel másolták. Ezért ha a szél felkapta valamelyik lapját, rá kellett taposni. Ahogy ő fogalmazott "Mindenre rá kell lépni, mert elviszi a szél!". A beszélgetés még hosszasan tartott, de én nem tudtam ezt a mondatot kiverni a fejemből.
     Mi mindenre lépnék rá én? Mi az, amit nem vihet el a szél az életemből?
  Rálépnék a naplóimra. Amikben féltve őrzött titkaim családjai laknak. Amikben beteljesült, vagy örök időkre elfeledett szerelmek sorakoznak. Amelyekben hétfőn még szidom a jó anyámat, kedden meg már meghalnék nélküle. Szóval naplók.
  Rálépnék a hitemre. Arra, amiért évek óta küzdök, amiért szenvedtem. Amit megvédtem, hirdettem, amit soha nem rejtettem az alá a bizonyos véka alá. Tehát hit.
  Rálépnék az igaz barátaimra. Ennyi év alatt annyi embert vitt el mellőlem a szél. Jöttek-mentek, én azt hittem örökké tart, majd újra ott ültem egyedül. Aztán jött egy, leült mellém és nem mozdult. Majd még egy és még egy. És megelégszem. Jöhetnek és mehetnek ilyen-olyan pótolható emberek, de a lényeg az, hogy az igazi ott maradjon melletted! Ergo barátok.
  Rálépnék az elmúlt éveimre. Amúgy is olyan gyorsan telik az idő. Úgy szalad ki a kezeim közül, mint a homok...Gyors és hiába próbálok utána kapni, már messze jár. És nem hiszem el, hogy 23 éves vagyok. És úgy rálépnék az éveimre, sőt nyomnék is rajta kicsit visszafelé. Vagy csak lassítanék. Kétszer-háromszor is átélnék egy pillanatot. Benne ragadnék a jóban, átpörgetném a rosszat. Úgyhogy idő.
  És rálépnék a nevetésemre. Mert az sosem lesz sok, abból sosem lesz elég. Ahogy Chaplin mondta: "Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő." Tökéletesen egyetértek. Ezért szeretném, hogy ezt soha, de soha ne fújja el a szél az életemből! Mindent egybevetve: nevetés.

És Te kedves Olvasó? Mit óvnál meg az élet szelétől?

Kosztercsi

Fotó: Tallódi Emese

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

  1. Látok mindenben valamit ami csak kevés embernek tűnne fel,és úgy gondolkodok ahogy azt jónak látom nem pedig amit jónak mondanak. És nem félek attól hogy más mit gondol mert tudom hogy Egyéniségem van és erre rá is tettem a lábam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban