Élet-halál, és ami fölötte áll

Hogy az élet mit jelent azt igazából csak azután fogjuk fel, ha már meghaltunk. Hiszen kik vagyunk mi, hogy ilyen dolgokról ítélkezzünk?!
   Míg ezt körmölöm a kis füzetemre felmászik a sorokon egy vörös hangya.(Igen, van egy pár a koli szobánkban. Köszönjük, jól megvagyunk.) Elnyomom, de a teteme ott marad a lapon. Megállok egy percre. Pont most ítélkeztem. És az ítélet: halál.
   Isten vagyok-e a hangyák világában? És vajon egy napon engem is így fog elnyomni odafentről valaki? Hirtelen, és váratlanul, minden előzetes tájékoztatás vagy figyelmeztetés nélkül? Csak így "huss-jelleggel"?
   Az öregek nem hiába tartják, hogy az élet múlékony, törékeny. De igazából nem is kell ahhoz öregnek lenni, hogy rájöjjünk: fogalmunk sincs mennyi időnk van hátra. Mikor húzzák át egyetlen tollvonással az egész történetünket?

Ezekre nem tudom a választ. De egy biztos. Én nem várom tétlenül, míg kiderül!

K.


A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik