"Mindenre rá kell lépni, mert elviszi a szél!"

Hétfőn színházban voltam. Az előadás után közönségtalálkozóra is volt lehetőség. Szilágyi Tibor- az Üvegtigris óta- mindenki Oszi bácsija, egy nagyon izgalmas történetet mesélt el. A Shakespeare-i korban nagyon drága volt a szövegkönyv, ugyanis kézzel másolták. Ezért ha a szél felkapta valamelyik lapját, rá kellett taposni. Ahogy ő fogalmazott "Mindenre rá kell lépni, mert elviszi a szél!". A beszélgetés még hosszasan tartott, de én nem tudtam ezt a mondatot kiverni a fejemből.
     Mi mindenre lépnék rá én? Mi az, amit nem vihet el a szél az életemből?
  Rálépnék a naplóimra. Amikben féltve őrzött titkaim családjai laknak. Amikben beteljesült, vagy örök időkre elfeledett szerelmek sorakoznak. Amelyekben hétfőn még szidom a jó anyámat, kedden meg már meghalnék nélküle. Szóval naplók.
  Rálépnék a hitemre. Arra, amiért évek óta küzdök, amiért szenvedtem. Amit megvédtem, hirdettem, amit soha nem rejtettem az alá a bizonyos véka alá. Tehát hit.
  Rálépnék az igaz barátaimra. Ennyi év alatt annyi embert vitt el mellőlem a szél. Jöttek-mentek, én azt hittem örökké tart, majd újra ott ültem egyedül. Aztán jött egy, leült mellém és nem mozdult. Majd még egy és még egy. És megelégszem. Jöhetnek és mehetnek ilyen-olyan pótolható emberek, de a lényeg az, hogy az igazi ott maradjon melletted! Ergo barátok.
  Rálépnék az elmúlt éveimre. Amúgy is olyan gyorsan telik az idő. Úgy szalad ki a kezeim közül, mint a homok...Gyors és hiába próbálok utána kapni, már messze jár. És nem hiszem el, hogy 23 éves vagyok. És úgy rálépnék az éveimre, sőt nyomnék is rajta kicsit visszafelé. Vagy csak lassítanék. Kétszer-háromszor is átélnék egy pillanatot. Benne ragadnék a jóban, átpörgetném a rosszat. Úgyhogy idő.
  És rálépnék a nevetésemre. Mert az sosem lesz sok, abból sosem lesz elég. Ahogy Chaplin mondta: "Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő." Tökéletesen egyetértek. Ezért szeretném, hogy ezt soha, de soha ne fújja el a szél az életemből! Mindent egybevetve: nevetés.

És Te kedves Olvasó? Mit óvnál meg az élet szelétől?

Kosztercsi

Fotó: Tallódi Emese

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

  1. Névtelen2016. október 19. 13:14

    Látok mindenben valamit ami csak kevés embernek tűnne fel,és úgy gondolkodok ahogy azt jónak látom nem pedig amit jónak mondanak. És nem félek attól hogy más mit gondol mert tudom hogy Egyéniségem van és erre rá is tettem a lábam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Kép
Minden lány ismeri azt, amikor egy srác a buliban, aki még talán tetszik is odamegy hozzá, és az illúzió akkor tűnik el, amikor egy szörnyű szöveggel indít. Megvan ugye? Most csokorba szedtem azokat, amelyeket ellenem elkövettek, és a vonzalom helyett csak szájbaröhögést kaptak. A sorrend nem jelent semmit- őszintén, ezeket nem lehetne rangsorolni! 1. Szia Cica! Van gazdád? Valószínűleg ez az a szöveg, amit már mindannyian hallottunk. Még akkor is ha nem akartuk, és ha már általános iskola nyolcadik osztályában kiment a divatból. Én eleve utálom, ha macskának hívnak. A macskák üszkösök. 2. Cukor ment a szemedbe, hogy ilyen édesen nézel? Blöeeeee. Bocsánat, ennek ki kellett jönnie. A szem dicsérete már így is olyan mainstream, hogy igazából sokszor nem is tudjuk, hogy komolyan vegyük-e, amikor egy srác kiemeli. De ez a cukorkás.. Kérlek! 3. Jól vagy? Minden rendben? Nem fájt, mikor leestél a mennyből? Srácok! Ha azt akarjátok mondani, hogy úgy nézünk ki, mint egy angyal
További információk

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Kép
Valamelyik este a Mumival TV-ztünk, és a főszereplőnő éppen próbálta elcsábítani a főszereplőt (esküszöm, már meg nem mondom, mi volt a műsor...). Nagyi hangosan elkurjantotta magát: -Na mi van kisanyám, viszket odalent?  Ahogy kimondta engem egyszerre fogott el a röhögés, és az irdatlan vakarózás. Vannak ilyen szavak. Amelyeket, ha hallunk, kimondunk, vagy olvasunk, reflexszerűen tennünk kell valamit. Figyeld csak meg: VISZKET Ugye, hogy akaratlanul oda nyúltál valamidhez? Ugye, hogy elkezdted kapargatni magadat? Azért, mert ez egy ilyen folyamat. Mintha elkezdenék beszélni a fejtetűről, és te önkéntlenül a fejedhez kapnál. (Piszok rossz, amúgy írni ezt a cikket, megállás nélkül vakaródzom!) De mi is a viszketés? Nyilván itt most nem arról akarok beszélni, amikor már a bőr darabkák potyognak belőled a kaparászás eredményeként. Hanem arról, hogy mennyi mindent kötünk ehhez a mozdulathoz. Állítólag azért kötik a folyamatot annyi babonához, mert váratlanul jelentkezik, a
További információk

Prosti pingvinek és társaik

Kép
Ha követsz a Facebookon láthattad, hogy a reggeli posztom arról szólt, hogy az emberen kívül a pingvin az egyetlen élőlény, aki él a prostitúció "intézményével". Ha nem olvastad,   ide   kattintva megteheted. A cikk gondolkozóba ejtett. Tényleg arra kell vetemednie egy anya pingvinnek, hogy más hímmel háljon, csak azért, hogy a kicsinyei megfelelő fészekben jöhessen világra? Az aktusért ugyanis a hím pingvinek kövekkel fizetnek. Hol van ilyenkor az apa pingvin, aki halált megvető bátorsággal szedi össze a fészekhez szükséges kavicsokat? Miért kell erre kényszeríteni a nőstényt? És ki kényszeríti az emberi prostikat a legősibb foglalkozásra? Mi az a pont, amikor valaki azt mondja, hogy na jó, prosti leszek! Nem, nem erre gondolok. Hanem, amikor valakinek akkora fordulatot vesz az élete, hogy egy nap arra az elhatározásra jut, hogy ő mától a testéből fogja keresni a kenyerét.   A legnagyobb különbség akkor is az, hogy a pingvinek a létfenntartásért csinálj
További információk