Az élet elsötétedése
Tudod ezt az írást már régóta fogalmazom. Nem is fogalmazom, ez hazugság, csak régóta forog a fejemben. Hogy mi lesz, ha már nem leszel.
Soha nem volt rendes fény nálad. Ez is olyan sejtelmes volt, mint minden veled kapcsolatban. Nem is ismertelek igazán. Ha a múltról, nagyapáról, vagy a szerelemről kérdeztelek, mindig csak azt mondtad, nem értesz Te ezekhez a dolgokhoz. Helyette mindig elmondtad, hogy ne legyek hazug újságíró, és hogy soha ne hagyjam, hogy idegen emberek bántsanak. Meg hogy az Isten mindig megsegít.
Most egy jobb helyen vagy! Az Úr előtt, ahol mindig is lenni akartál! Így kellett lennie! És ha Te örülsz, én is örülök. Te is mindig ezt mondtad, arra a sok mindenre, aminek a felét sem értetted.
Minden egyes úton azon gondolkodtam, mi lesz, ha belépünk a szűrt fényű kiskonyhába, és te alszol. Mármint úgy örökre.
Soha nem volt rendes fény nálad. Ez is olyan sejtelmes volt, mint minden veled kapcsolatban. Nem is ismertelek igazán. Ha a múltról, nagyapáról, vagy a szerelemről kérdeztelek, mindig csak azt mondtad, nem értesz Te ezekhez a dolgokhoz. Helyette mindig elmondtad, hogy ne legyek hazug újságíró, és hogy soha ne hagyjam, hogy idegen emberek bántsanak. Meg hogy az Isten mindig megsegít.
S amikor ott álltam a koporsód mellett, és azt hallgattam, hogy Te mennyire hívő ember voltál, azon gondolkodtam, soha ilyen ember nem élt még a Földön, mint Te.
Szerettél. Biztos vagyok benne, csak ezt is úgy a magad módján csináltad, mint minden mást. Például, hogy mindig tukmáltál még étellel, pedig már majd kipukkantam. Hogy mindig azt mondtad, biztos nem jót főztél, pedig voltak fogások, amiket senki nem tud úgy elkészíteni, ahogy te tudtad.
Szerettél. Biztos vagyok benne, csak ezt is úgy a magad módján csináltad, mint minden mást. Például, hogy mindig tukmáltál még étellel, pedig már majd kipukkantam. Hogy mindig azt mondtad, biztos nem jót főztél, pedig voltak fogások, amiket senki nem tud úgy elkészíteni, ahogy te tudtad.
Most egy jobb helyen vagy! Az Úr előtt, ahol mindig is lenni akartál! Így kellett lennie! És ha Te örülsz, én is örülök. Te is mindig ezt mondtad, arra a sok mindenre, aminek a felét sem értetted.
De szerettél. Ebben biztos vagyok.
Most mégis sötét van. Már az a szűrt fény sem pislákol a konyhádból. Itt a vége. Ez az élet elsötétedése.
Most mégis sötét van. Már az a szűrt fény sem pislákol a konyhádból. Itt a vége. Ez az élet elsötétedése.
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése