Társasjáték
Ez nem a Monopoly, vagy a Gazdálkodj okosan. Ez a kőkemény Ki nevet a végén?!
Mert mindegy, hogy mennyi pénzt gyűjtöttél össze, nem tudod megvenni a hiperszuper kanapét, mert tuti, hogy 2 mezővel odébb a kórházban tartanak, valami mondvacsinált nyavalyával.
UNO, üvöltöm, de egyetlen indokom sincs arra, hogy miért kellene kiengedjenek.
Hiszen tényleg beteg vagyok. A játék betege.
Elhiszem, hogy ez az egész játéknak nevezett katyvasz igazából a jó Isten, meg az angyalok társasjátéka, és csak egy hülye bábu vagyok egy meg hülyébb táblán.
Ha előkerülne egy Twister szőnyeg, nem azt mondanák, hogy bal kéz kék, hanem, jönnének a kékek, azt üvöltve, hogy kezeket fel köcsög! Túl boldog voltál múlt héten! Egy körből kimaradsz.
Én meg csak ülök, magamba zuhanva, és remélem, hogy kihúzok egy szerencsekártyát, és ha összejön, nem ez lesz rajta: "Olvass. Az olvasás olcsó, jó, hasznos szórakozás."
Mert esküszöm, hogy olvasnék, de ember, mit? Kortárst, vagy a nagyokat? Kottát, vagy a légfrissítő flakonát, míg a szobatársam baszogat?
"Mindjárt, csak egy pillanat."
Az olvasás is egy olyan luxus lett, mint a kubai szivar, egy főzet, amit egy pina irdatlan drágán kikavar, a testemen egy olyan var, amit egy sebtapasz okozott.
Senkiben nem lehet megbízni! Milyen világ már az, ahol a sebtapasz megsebez?! Mi lesz a következő? Az alszik a faluban a kalmár majd elevez? Utas nélkül indul útnak a szerencsétlen, de útközben majd felvesz egy párt. Vagy egy fullhouset, esetleg egy pókert, és övé lesz a nagy zseton, egész addig míg arcához nem csattan a beton, amit még mindig a jó Isten tett oda.
Mert a szabályokat nem mi hozzuk. Mi csak játszunk az élet játékával, és csak reménykedünk, hogy majd egyszer, talán. Valamikor beérünk a célba.
Kosztercsi
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése