Fiumei kisokos, avagy három lány Horvátországban

Húúú, de rég halogatom ezt. Nem is halogatom... Vagyis de. Nehezen vettem rá magam, hogy írjak egy összefoglalót a horvátországi nyaralásunkból, de tudom, hogy nekem milyen jól jött volna a nyaralás előtt egy kis élménybeszámoló, ahol tippeket, és terveteket kaphattam volna.

Ezért döntöttem úgy, hogy most jól megírom, milyen volt a 3 napos nyaralásunk Fiuméba.

1. Előzmény


Vivien barátnőm, akivel évfolyamtársak voltunk a gimiben, (és ő a kettőből az egyik gimis barátom, akivel még tartom a kapcsolatot), kitalálta, hogy ő bizony külföldi nyaralást szeretne idén! Úgy voltam vele, miért ne? Vágjunk bele! Eldöntöttük, hogy hárman indulunk útnak: elvisszük a kishúgomat is, hogy az egyetem előtti utolsó nyarát felejthetetlenné tegyük! Az úti célon sokat gondolkoztunk, nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy mit szeretnénk. Egy fix pont volt: vizet akarunk! Tengert, óceánt, bármit, ahol a habtestünket megmártóztathatjuk, ahonnan jó színnel lehet hazajönni a szürke hétköznapokba. Egy női magazin cikke alapján választottuk Fiumét a varázslatos képek miatt.
Megszületett az ötlet! Utazunk!



2. Az utazás


Úgy döntöttünk vonattal vágunk neki az útnak. Találtunk egy MÁV hirdetést, amiben nagyon kedvező áron kínáltak hálókocsis utazást. Tökéletes! - gondoltuk. A vonaton majd alszunk, és kipihenten érkezünk meg az új világba. A Csodába, ahol 3 napig fogunk élni.

A hihetetlen kedvezményről kissé lecsúsztunk, így 34.500 Forint/fő áron váltottunk jegyet a vonatra, ami az álmainkba visz. Vagyis azt hittük...


Gyerekkorom óta vágytam arra, hogy egyszer hálókocsival utazzak. Valószínűleg akkoriban jobban is tetszett volna. 
Mutatom:


Hát, kicsi. A hely nagyon-nagyon korlátozott. Én konkrétan csak úgy fértem el az ágyon, hogy a könyöklőre tettem a lábam. (Én aludtam az alsó ágyon.) A kényelem nem volt annyira rossz, feltéve, ha szeretitek a derekatoknál kettévágott ágyakat. 
Viccet félretéve, vagy a fáradtság, vagy a különös hely miatt (vagy azért, mert a MÁV a második otthonom), engem pikk-pakk elnyomott az álom. Csak akkor riadtam fel, amikor Vivike barátnőm üvöltözött, hogy máris jönnek ellenőrizni a személyinket a határon.



3. Határátlépés


Kétszer ellenőrzik egymás után. Egyszer a szlovénok, egyszer a horvátok. Nekem a mind a kétszer ferde szemmel néztek az ideiglenes személyimre (tényleg, nem is meséltem. Elhagytam. Aztán meglett. De már új személyim van. Nagyon menő. Ujjlenyomatos, meg minden. Na, de vissza a sztorihoz...)
Javaslom, hogy úgy induljatok meg, hogy már elkészült az új személyitek! Mert elég kellemetlen - bár utólag vicces- activitybe kerülhettek határőrökkel, akik arra kíváncsiak meddig jó a "cucc". 

Itt épp az irataimat keresem

4. Megérkezés/szállás elfoglalás


A megérkezés után úgy döntöttünk beülünk az állomással szembeni kávézóba, egy kis hideg vízre, és kávéra, és utána indulunk meg. Az egész cechért 45 kunát (~1900 forintot) fizettünk. 


Amikor végeztünk, úgy döntöttünk fogunk egy taxit és lemegyünk a partra, ugyanis a szállást, csak kettőtől lehetett elfoglalni.
Első hiba!
Mindig hívjátok fel előre a szállásadót!
Zseniális szálláshelyet sikerült lefoglalnunk, jó helyen is volt, kábé a városközpontban, így csak a partra kellett taxiznunk. Viszont megspóroltunk volna magunknak egy bőröndös strandolást (tudod, amikor a 3-ból egy mindig a cuccokra kell, hogy vigyázzon), ha felhívjuk, és korábbi foglalási időpontot kérünk tőle. Ugyanis egy végtelenül kedves, nagyon rugalmas apuka gurult oda hozzánk, pár hónapos kisfiával, kinyitotta a gyönyörű lakást, elmondta a játékszabályokat, jó nyaralást kívánt, majd elrobogtak. A 3 napra hármónknak 33 ezer forintba került a hely! Zseniális!



5. Étkezés/ Árak


Mi háromból két estén a Boonker nevű helyen ettünk. Nagyon jó a konyhájuk, kedves személyzetük van, az étterem a tenger partján van, kvázi egy stégen, és baromi közel esett a házunkhoz. Egyik nap a belvárosban, a Conca Doro nevű helyen ettünk. Hasonlóan jókat tudok erről a helyről is elmondani. Mindenki nagyon segítőkész volt, beszéltek angolul, és egyfolytában lesték a kéréseinket.
Hármónk ebédjéért/vacsorájáért átlagban ilyen 250- 300 kuna (10.600 - 12.800 forint) körül fizettünk. Szóval tulajdonképpen ugyanannyi, mint itthon egy jobb étterem (vagy egy rosszabb, ami után még bosszankodhatsz is, hogy ennyit kifizettél.)



Utolsó nap, a kicsekk után egyből a strandra mentünk, és úgy is terveztük, hogy az egész napot ott töltjük. Sajnos az eső kicsit közbeszólt, így kénytelenek voltunk behúzódni a tipikus strandi büfék árnyékába. A TV-ből valami horvát szappanopera üvöltött, a konyhás bácsi dagi volt, és az egész helyen egy lány beszélt angolul. Furán is néztek ránk. Azt mondták, ez arrafelé nem szokás! A lányok egy-egy hamburgert krumplival, én pedig egy melegszendvicset rendeltem, sajt nélkül.





JAJ, IGEN! Nagyon fontos! Ha laktózérzékeny vagy, és nyomod a tablettákat, nehogy olyan hülye legyél, mint én, hogy otthon hagyod őket. A horvátok ugyanis nem ismerik ezt. Sok, nagyon kedves patikussal próbálkoztam, és sokféle gyógyszert ajánlottak, de egyik sem laktóz tabletta volt. Szóval ne indulj el nélküle!!

taxi egy érdekes topik. Mi ugyanazt a szolgáltatót használtuk végig, hiszen a másik kettő, amit a Google ajánlott nem vette fel a telefont. Sőt, az egyiknél egy géphang közölte, hogy ez a telefonszám megszűnt.
A kényelmes(nek tűnő), applikáción keresztüli rendelés nem mindig ment olyan zökkenőmentesen. Volt, hogy 1,5 órát vártunk egy taxira, amit ráadásul diszpécseren keresztül rendeltünk, és többször is visszatelefonáltunk, hogy most már aztán tényleg elég. Ebben az esetben a vasútállomásra szerettünk volna eljutni a tengerpartról, már hazafelé, és mivel 1 óra 20 percnek írta a távot gyalog, valahogy nem volt affinitásunk megindulni. 
A sofőrök különben nagyon aranyosak, és kedvesek, az egyik azt is felajánlotta nekünk úton a strandra, hogy visszafelé is szívesen felvesz minket. Az árak érdekesen alakultak. Volt hogy 25 kunát (1067 ft), volt, hogy 35-öt (1494 fot) fizettünk, ugyanarra a távra.  
A legtöbb sofőr folyékonyan beszél angolul, és igényli is, hogy beszélgessetek vele, ameddig utaztok. Akkor is kérdezget, amikor te már elfáradtál a válaszolgatásban. 



Összességében szerintem nagyon megéri meglátogatnotok ezt a várost. Nekünk sajnos nagyon sok városnézésre nem volt időnk, így csak sétafikáltunk (meg nyilván vásároltunk), de ott a közelünkben volt a Modern Művészetek Múzeuma, amit az idő szűke miatt nem tudtunk megnézni. Azt javaslom, hogyha ezt a várost választjátok utazásotok helyszínéül mindenképp:
- autóval menjetek
- egyetek a Boonkerben
- nézzétek meg mind a három partot
- és hagyjátok, hogy beszívjon magába. 




 Te voltál már Horvátországban nyaralni? Mely részen?

Reméljük, hogy meghoztuk a kedved! Köszönöm, hogy elolvastad!

Tengernyi szeretettel ölel,

Kosztercsi


A képek magánarchívumból valóak.


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat 👇



Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik