Egy kutya négy élete

Soha nem volt kiskutyám. Mindig akartam, de valahogy soha nem volt. Hogy miért arról már írtam itt 👉Dagi, avagy kiskutya a családban.

Amikor Dagi hozzánk került minden megváltozott. Egy új élet kezdődött el.

Gyerekkoromban sokszor megnéztük a Vacak című mesét. Arról szólt, hogy egy kiskutyát kidobnak az út szélén, befogadják az üregi nyulak, majd találnak neki új otthont az erdőőr unokájánál.
A dalt, ami arról szól, hogy mekkora felelősség kutyust tartani, kívülről énekeltem, és bizonygattam anyáéknak, hogy felnőtt leszek, tényleg, csak hadd legyen egy ebem.

"Megváltozott a világ! Kaptam egy kiskutyát! Kicsit én is felnőtt lettem, hisz egy aranyos, védtelen életet bíztak rám!"

És ígyis lett. 25 évbe telt, de végre nekem is van kiskutyám. És így érzem magam. Van mellettem valaki, akire gondot kell viselnem. Még úgyis, hogy több száz kilométerre vagyok tőle.

Mert a szeretetnek nincsenek határai. Mindegy, hogy ember és ember közt, vagy ember és kutya között jön-e létre. Ez igazi, és olyan, amilyet sokszor még emberektől sem kapok...

Akinek valaha volt igazi kutyusa, aki a barátja, és a kedvese, és a mindene, az érteni fogja mindezt. Akinek esetleg még nem adatott meg ez az érzés, javaslom, hogy tapasztalja meg. Mert ez a legőszintébb szeretet, amit csak ember kaphat! 



Neked van kiskutyád? Mi a neve? Küldesz nekem róla képet, itt, vagy a facebookon?



Minden kutya szeretetével ölel,

Kosztercsi


A képek magánarchívumból valóak.


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat 👇



Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik