Bizalom-játék

Tegnap hatalmas lépésre szántam el magam. 2 év után levágattam körülbelül negyven centiméter hajamat.
Sokat vártam, amíg sorra kerültem, így alkalmam nyílt figyelni a fodrászt munka közben.
Elméláztam azon, hogy miért nyílnak meg az emberek ennyire azoknak, akik a hajukat, körmüket, arcukat tartja rendben. Miért mondjuk el a jelenlegi kapcsolatunk részleteit a fodrásznak? Miért sutyorgunk a műkörmössel a hálószobai titkainkról? Miért meséljük arctisztítás közben a családi élményeinket a kozmetikusnak? Miért?
Ezt a bennem mocorgó kérdést akkor fel is tettem a barátaimnak, akik elkísértek a hatalmas nyisszantásra.
Azt mondták, hogy bíznod kell abban, aki a szépségedért felel. És ha bízol abban, hogy nem fogja tönkretenni a hajadat/körmödet/arcodat, akkor bízol benne annyira is, hogy megossz vele dolgokat.
Érdekes kérdés kör ez. Kezdesz egy ismeretlennel, aztán megismerkedtek, barátok lesztek de időbe telik, míg megbízol benne. Míg elmondasz neki a titkaid csokrából. Aztán jön valaki, egy vadidegen, akivel havonta, félévente, de lehet, hogy csak évente találkoztok, és megnyílsz neki. Megosztasz vele olyan dolgokat, amiket lehet senkivel. Mert a hajszárító zaja, a körömlakk szaga, és a tonikok gőze elfedi. Mert ez olyan, mint Vegas! Ami ott történik, ott is marad!
És ez így van rendben. Legalább mindig van valaki, akivel őszinte lehetsz!

Kosztercsi



A kép forrása: freepik.com


Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik