Fantaszta femina

Az élet néha szívás
Lehet megbánt más
Vagy te magadat
És verheted a picsádat
a földhöz.

Mert komolyan azt hitted, hogy tökéletes minden
Hogy igazat mond, "minden rendben"
Magunknak is hazudunk, másnak már fel sem tűnik
Még akkor sem, hogyha hozzá nem fűlik
a foga.

De mindig van kiút, csak merre már
Előttem van az egész láthatár
Mondd meg merre induljak és megyek
Csak pofán vágnak ezek a hegyek
a fenébe.

És fáj, és ordítok, és üvöltök, némán
Csak állok egyedül félszegen és bénán
És csápolok, hogy hellóka, itt vagyok
De igazából szarnak rám a nagyok,
a fejek.

Hova legyek, kivel legyek, mit, mikor, miből vegyek?
Vagy csak kenyeret pucéron egyek?
Mer' ez a menő diéta, mi?
De kell belém valami,
a fazékból.

És mondom a magamét, míg meg nem halok
Magamból kitépek egy darabot
És neked adom. Vidd el.
Vitrinbe be, Tied. Tedd el
a fejedbe.

Vagy a szívedbe, nem érdekel.
Ott ahol több a tárhely
Ahova még befér egy lány
Aki kacér és talán
facér.

De végül is mindegy. Teljesen .
Egyedül, üres tereken
Bolyongok, és nézek ki a fejemből
Egyszer csak kiesek a fránya kép keretből
falsan.

Kosztercsi

A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇

Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇