Egyperces

Megyek az úton egy szív felé
Senki nincs ki jön elé.
Írok, mikor csak lehet
Töltök vele nyarat, telet.
Nem tudom mi történik, félek
Rettegésben, nevetésben élek
Mondd ki! Kérj meg! Mitől félsz?
Az életedben mindent így élsz?
Láthatatlan vagyok, s néma?
Ilyennek érzem magam néha...
De majd lesz valahogy, hiszek benne
Amit adhatok, egyedül a lelkem lenne.

Kosztercsi




A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapi gondolataimat, zenéimet, és az agymenéseimet 👇






Instagramon pedig olyan tartalmakat találsz, amiket csak a legnagyobb barátaimmal osztok meg! Szóval, leszel a barátom? 👇

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik