Fociőrület, és ami mögötte van
Úgy érzem éppen itt az ideje, hogy elővegyük ezt a témát. Hogy szóljak pár szót erről az egészről.
Alapvetően nem vonzódom a focihoz. Volt, hogy minden egyes Barcelona meccs idején szinte oda voltam szögezve a TV elé, de ez az idő már elmúlt. Viszont minden világversenyt megnézek. Tisztában vagyok a válogatottakkal, az esélyekkel, a statisztikákkal. Ennyi maradt a nagy foci szeretetből.
DE! Azt hiszem tisztáznunk kell néhány kérdést az idei EB-vel kapcsolatban. Az, hogy a Magyar válogatott 44 év után kijutott az EB-re, hatalmas eredmény. Puskás hatalmas mosolyt küldhet le most a Földre. És igenis úgy gondolom, hogy a hatalmas futball rajongók mellett nagyon is jól teszik a lányok/ a gyerekek/ olyanok, akik még sosem néztek futballt, hogy odaülnek a közvetítés elé, és teljes erőbedobással szurkolnak. Hogy nemzeti színű lobogót festenek az arcukra, hogy mezbe bújnak, hogy zászlót lobogtatnak, és hogy rigmusokat skandálva együtt élnek a meccsel.
Miért? Mi az, hogy miért? Egyáltalán nem értem, azt, hogy mi ebben ennyire érthetetlen. Értünk vannak. Egy nemzetért, akiket már annyiszor kihasználtak, akiket már annyiszor cserben hagytak, akiket már annyiszor kigúnyoltak. És lehet, hogy nem szereted a focit, vagy esetleg nem értesz hozzá, de a LÉNYEG NEM EZ. A lényeg az együtt élés. A közös lélegzetvétel a bedobás előtt, az üdvrivalgás a betalált gól után, az, hogy egy tömeggel együtt örülhetsz magadnak. Magadnak, egy népnek, akit mindenki leírt, és mégis képes volt megmutatni - úgy, mint annyiszor már,- hogy "Hékás! Világ! Mi is itt vagyunk! És tetszik vagy sem, velünk számolni kell!"
Ezt üzeni ez az egész. Ezt üzeni magyarként kint lenni az EB-n. Ezt jelenti az, hogy olyan is szurkol, aki eddig talán soha. Mert végre elérkeztünk egy visszavágási lehetőséghez. Egy ponthoz, ahol mindent visszaadhatunk. Egy ponthoz, ahol végre megmutathatjuk: Magyarként is van lehetőségünk! Bármiben!
U.I.: Hatalmas gratuláció a Magyar válogatottnak! Nagyon rég voltam már ilyen büszke arra, hogy magyar lehetek!
Alapvetően nem vonzódom a focihoz. Volt, hogy minden egyes Barcelona meccs idején szinte oda voltam szögezve a TV elé, de ez az idő már elmúlt. Viszont minden világversenyt megnézek. Tisztában vagyok a válogatottakkal, az esélyekkel, a statisztikákkal. Ennyi maradt a nagy foci szeretetből.
DE! Azt hiszem tisztáznunk kell néhány kérdést az idei EB-vel kapcsolatban. Az, hogy a Magyar válogatott 44 év után kijutott az EB-re, hatalmas eredmény. Puskás hatalmas mosolyt küldhet le most a Földre. És igenis úgy gondolom, hogy a hatalmas futball rajongók mellett nagyon is jól teszik a lányok/ a gyerekek/ olyanok, akik még sosem néztek futballt, hogy odaülnek a közvetítés elé, és teljes erőbedobással szurkolnak. Hogy nemzeti színű lobogót festenek az arcukra, hogy mezbe bújnak, hogy zászlót lobogtatnak, és hogy rigmusokat skandálva együtt élnek a meccsel.
Miért? Mi az, hogy miért? Egyáltalán nem értem, azt, hogy mi ebben ennyire érthetetlen. Értünk vannak. Egy nemzetért, akiket már annyiszor kihasználtak, akiket már annyiszor cserben hagytak, akiket már annyiszor kigúnyoltak. És lehet, hogy nem szereted a focit, vagy esetleg nem értesz hozzá, de a LÉNYEG NEM EZ. A lényeg az együtt élés. A közös lélegzetvétel a bedobás előtt, az üdvrivalgás a betalált gól után, az, hogy egy tömeggel együtt örülhetsz magadnak. Magadnak, egy népnek, akit mindenki leírt, és mégis képes volt megmutatni - úgy, mint annyiszor már,- hogy "Hékás! Világ! Mi is itt vagyunk! És tetszik vagy sem, velünk számolni kell!"
Ezt üzeni ez az egész. Ezt üzeni magyarként kint lenni az EB-n. Ezt jelenti az, hogy olyan is szurkol, aki eddig talán soha. Mert végre elérkeztünk egy visszavágási lehetőséghez. Egy ponthoz, ahol mindent visszaadhatunk. Egy ponthoz, ahol végre megmutathatjuk: Magyarként is van lehetőségünk! Bármiben!
U.I.: Hatalmas gratuláció a Magyar válogatottnak! Nagyon rég voltam már ilyen büszke arra, hogy magyar lehetek!
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése