Új ruha, ugyanaz a belső

Új ruhába öltözni mindig olyan izgalmas dolog. Először látják rajtad a többiek. Először mehetsz benne az utcára, először ér a bőrödhöz.
Mikor kislány voltam imádtam az egybe ruhákat hatalmas szoknyarésszel. Hihetetlenül élveztem azt, ahogyan a szoknya pörög a levegőben. Ilyenkor mindig olyan különlegesnek éreztem magam. Olyan felszabadultnak. Annyira gyereknek.
Azóta felnőttem, és ezeket a ruhákat felváltották a nadrágok, és bár a lábam még most prezúros már nem magamon körül pörgök, hanem az élet sodor. Megállíthatatlan folyamából nincs menekvés. Csak néha, amikor minden erőm által kiszakadok, és hazamenekülök Tündérországba a családomhoz... Na olyankor érzem újra magam a nagyszoknyás kislánynak. Annak, aki nyugodtan bohóckodhat, aki megmutathatja, ha fél. Megmutathatja, hogy kivételesen nem áll a helyzet magaslatán. És megmutathatja a gyönyörű új ruháját, amire csudibüszke.
Ezt az új ruhát mutatom ma be nektek, hatalmas szeretettel. Mind a Facebook oldal, mind a blog megújult. De csak kívülről. Csak egy nagyszoknyát öltött magára. Belül ugyanaz a mindenre kíváncsi, sokszor szomorú, de hihetetlenül őszinte kislány marad, aki eddig is volt.

Tartsatok velem továbbra is!

Maradok tisztelettel:

Kosztercsi




A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Magyar érettségi 2017

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban